|
Sajtóbeszélgetés Koji László, BKIK elnök, Mervai Péter, az ÉVOSZ Németországi Vállalkozási tagozatának titkára, és Günter Backes és Norbert Wiese ügyvédek részvételével a BKIK-ban
Koji László (kezdetben, ÉVOSZ ügyvezetőként) már évek óta folyamatosan részt vett a magyar munkavállalók ügyének képviseletében, jelenleg mint a BKIK elnöke az MIK elnökének felkérésére folytatja a munkát, különös tekintettel arra is, hogy az érintett cégek legalább 80%-a fővárosi székhellyel rendelkezik.
A Német Szövetségi Munkaügyi Hivatal 1993. április 1. óta vet ki munkavállalási engedély illetéket azokra a cégekre, amelyek az ugynevezett vállalkozási szerződéses kormánymegállapodás keretében tevékenykednek Németországban. A munkavállalási engedély illetékeket a cégeknek minden Németországban foglalkoztatott munkavállaló után meg kell fizetniük. Az illeték nagysága a németországi kiküldetés várható időtartamától függött, egészen 1996. végéig. 6 hónapig történő foglalkoztatás esetén az illeték munkavállalónként 1.200 DM. volt, 9 hónapig 1.600 DM, 9 hónapon túli foglalkoztatás esetén pedig 2.000 DM. 1996. végétől a cégek munkavállalónként és naptári hónaponként 185 DM-et fizetnek munkavállalási engedély illetékként.
A magyar cégeket a jelentős munkavállalási engedély illeték különösen súlyosan érintette. Becslések szerint a magyar cégek által 1993. április 1-1997. december 31. között befizetett illetékek összege több mint 100 millió DM-et tesz ki.
Az érintett magyar vállalatok egy jelentős része - eleinte vonakodva és aggódva - azzal bízta meg a Van Nes Ziegler, Backes, Heck és Társai kölni, valamint a Wiese, Osterod és Társai siegeni székhelyű ügyvédi irodákat, hogy vizsgálják meg, jogszerű-e a Szövetségi Munkaügyi Hivatalnak a munkavállalási engedélyek után történő illetékbeszedése. A vizsgálat során abból kellett kiindulni, hogy a Németországban hatályos törvényes előírások szerint az illetékbeszedés csak azon költségek fedezetére irányulhat, amelyek a Szövetségi Munkaügyi Hivatalnál a vállalkozási szerződéses cégek tevékenysége következtében tényleges felmerülnek.
Az ügyvédek által lefolytatott hathatós vizsgálódások során kiderült, hogy egyértelműen túlzott a Szövetségi Munkaügyi Hivatal által megállapított illeték nagyságrendje. Mivel azonban nem volt lehetőség arra, hogy közös megegyezéssel egy elfogadható mértékű illeték kerüljön megállapításra, a magyar cégek kénytelenek voltak peres eljárást folytatni a Szövetségi Munkaügyi Hivatal ellen . Az eljárás több mint 7 évig tartott és végül is, a legfelsőbb bírói fórum, a kasseli székhelyű Szövetségi Szociális Bíróság előtti peren kívüli megegyezéssel zárult. A megegyezés alapján azoknak a cégeknek, amelyek időben nyújtottak be fellebbezést a Szövetségi Munkaügyi Hivatal illetékhatározata ellen, a befizetett illetékek 40 %-át visszatérítik. Azoknak a cégeknek, amelyek az illetékhatározat ellen határidőn túl nyújtották be fellebbezésüket, meghatározott feltételek mellett a kivetett és befizetett munkavállalási engedély illetékek 30-35 %-át térítik vissza.
A peren kívüli megegyezés, amelyet az ügyvédek 2000. november 30-án kötöttek a magyar cégek képviseletében a Szövetségi Munkaügyi Hivatallal, jelentős sikernek tekinthető a magyar cégek számára. Egyrészt, mert ebben is megmutatkozik, hogy érdemes és sikerhez vezethet, ha a cégek a német hatóságok intézkedéseivel szemben védekezésül jogi eszközökhöz folyamodnak, hiszen mintegy 40 millió DM-et kell majd a Szövetségi Munkaügyi Hivatalnak a cégek részére visszatérítenie. Másrészt, ismét bebizonyosodott, hogy sikeres az együttműködés a cégek, az ÉVOSZ- Németországi Vállalkozási Tagozata ( ÉVOSZ-IWTD), valamint annak munkáját támogató BKIK elnöke, Koji László ur és a perben a cégeket képviselő ügyvédek között, akik tevékenységüket a Németországban vállalkozó magyar cégeknek történő tanácsadásra szakosították.
Meg kell azt is jegyezni, hogy a magyar cégek az illetékfizetési kötelezettség elleni jogi védekezésben különösen jelentős "éllovas" szerepet játszottak, mert ők voltak azok, akik elsőként kezdeményezték és folytatták le a peres eljárást ügyvédeik segítségével, valamint az ÉVOSZ - Németországi Vállalkozási Tagozat ( ÉVOSZ-IWTD) támogatásával. A magyar cégek ezen akciójából ugyanakkor más országok Németországban vállalkozási szerződés keretében vállalkozói is profitálnak, jóllehet a visszatérítés nagyságrendje esetükben jelentősen alacsonyabb, mivel a munkavállalási engedély illeték nagyságának vizsgálatára nem indítottak peres eljárást a Szövetségi Munkaügyi Hivatallal szemben. Ebben a helyzetben vannak például a német piacon legnagyobb létszámban jelen lévő lengyel vállalkozók.
Meg kell továbbá állapítani azt is, hogy a lefolytatott peres eljárás ellenére nem ismertek olyan esetek, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy a per miatt a vállalatok németországi tevékenységük során bármilyen formában is hátrányos helyzetbe kerültek volna a munkaügyi hivataloknál.
A lezárt megegyezést követően a Szövetségi Munkaügyi Hivatal további tárgyalást fog folytatni a perben részt vett ügyvédekkel az 1998-2000. közötti években fizetett illetékek nagysága tárgyában. Várható, hogy ezekre az évekre is lehetővé válik a befizetett munkavállalási engedély illetékek részbeni visszatérítése. Ezért javasolandó minden olyan magyar cégnek, amelyik a vállalkozási szerződéses kormánymegállapodás alapján Németországban tevékenykedik és az 1998-2000. években munkavállalási engedély illetéket fizetett, hogy bízza meg Günter Backes vagy Norbert Wiese ügyvédet a cég érdekeinek jogi védelmével.
A peres eljárás eredménye alapján arra törekszünk, hogy a munkavállalási engedély illetékek a jövőben csökkentésre kerüljenek. Az erre vonatkozó tárgyalások a Szövetségi Munkaügyi Hivatal egyetértése esetén azonnal megkezdődhetnek. Célunk annak elérése, hogy a munkavállalási engedély illetékek elviselhető mértékre csökkenjenek. Mindez szükségtelenné tenné a Szövetségi Munkaügyi Hivatallal való további konfrontációkat és peres eljárásokat.
Az esetből végső következtetésként levonható egyrészt, hogy a vállalatok, érdekképviseleti szövetségek és a témára szakosodott ügyvédek együttműködése a németországi optimális gazdasági tevékenység fontos bázisát képezi , másrészt, hogy a vállalkozási szerződéses kormánymegállapodásnak Németországban a jövőben is nagy jelentőséget tulajdonítanak. A megállapodást mindenképpen fenn kívánják tartani. Véleményünk szerint ez a kormánymegállapodás megfelelő alapot jelent a magyar munkaerő Európai Unión belüli szabad mozgásának teljes megvalósulásáig szóló átmeneti időszakban. A megállapodás szabályozott kereteket biztosít a magyar munkavállalóknak a német munkaerőpiacon történő foglalkoztatásához is ebben az átmeneti időszakban, amelyet a német kormány mintegy 8-10 évben kíván megszabni.
Budapest, 2001. február 20.
|
