2010. január 07.
Mi lesz a Bartók Béla úti vállalkozásokkal?
A XI. Kerületi Önkormányzat „Az Újbuda Kulturális Városközpont övezet területén található épületek külső megjelenésének szabályozásáról” és a tulajdonában álló lakás, és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásáról szóló rendeleteinek módosítása kapcsán az érintett vállalkozások nagy része olyan helyzetbe került, amely a több évtizede működő tevékenységek megszűnéséhez, a vállalkozások tönkremeneteléhez vezethet. A rendeletek sem az érintettekkel, sem a kamarával nem kerültek egyeztetésre a képviselők elé történt beterjesztést megelőzően.

2009.04.23.
BKIK a válságkezelésről: a tervezett intézkedések kihatása különösen aggasztó
Javasoljuk, kérjük és változatlanul várjuk a kormány gazdaságfejlesztési, foglalkoztatást segítő és versenyképességet javító intézkedéseit

2009.03.31.
BKIK Turizmus és vendéglátás Osztály: Az Üdülési Csekk megadóztatása 45%-os igénylés-csökkenést hoz, mely a turizmus forgalmára negatívan hat

2009.03.31.
A BKIK V. Turizmus és vendéglátás Osztálya tiltakozik a falusi turizmus 1 200 000 Ft adómentes értékhatárának eltörlése ellen is

2009.03.31.
A dohányzás elleni törvénytervezet egyes részei betarthatatlanok

2009.03.25.
Kézművesek-mesterek-képzőmesterek-mesteri képzések (tanulmány)
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kutatást folytatott 2008. június és 2009 április között "Kézművesek - mesterek - képző-mesterek - mesteri képzések" címmel a mikro- és kisvállalkozások képzésének megújítása tárgyában a kézműves szakmák területein, a lehetséges új módszerek, eljárások és technikai lehetőségek figyelembe vételével. A tanulmányt és következtetéseit teljes terjedelemben itt olvashatja

2008.03.13.
Alkoholfogyasztási tilalommal kapcsolatban 18-22 óra között (Kereskedelmi Tagozat)

2007.08.22.
Kamarai vélemény a közbeszerzési eljárással összefüggő jogorvoslati rend korszerűsítésére

2007. 01 19.
KKV fejlesztési koncepcióval kapcsolatban

2007. 01 17.
A 06M29-es APEH nyomtatvány véleményezése

2007.01.17.
GOP véleményezés

2006.11.23.
Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP)
Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP)
Közbeszerzési tv. módosításról

2006.10.12.
BKIK közlemény

2006. július 5.
A BKIK állásfoglalása a 2006-2010 évi kormányprogramról,valamint az Új egyensúly programról

2005.05.24.
Javaslatok a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításának IM/EUR/2005/TERVEZET/1044. számú tervezetéhez

2004.04.14.
A BKIK VI. Osztály Taxis Szakmai Kollégiumának véleménye, a ”Javaslat a fővárosi taxiszolgáltatás árrendszerének módosítására és a rögzített hatósági ár bevezetésére

2004.04.14.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Idegenforgalmi Kollégiuma állásfoglalása

2004.02.04.
A fővárosi parkolási rendszer átalakítására vonatkozó javaslat kamarai véleményezése.

2004.01.19.
Közös fellépés az építési vállalkozások érdekében

2003.09.10.
Fogyasztói árkiegészítés

2003.08.14.
EVA+

2003.06.13.
A BKIK a helyiségbérleti szerződésekre vonatkozó törvény módosítását javasolja

2003.06.05.
Nyilatkozat

2003.05.13.
Állásfoglalás EU áfa-ról

(2005.02.24.)

A BKIK VI. Osztály Taxis Szakmai Kollégiumának véleménye,a
”Javaslat a fővárosi taxiszolgáltatás árrendszerének módosítására és a rögzített hatósági ár bevezetésére”
tervezetről

A BKIK VI. Osztályának Taxis Szakmai Kollégiuma, a Fővárosi Önkormányzat Kereskedelmi és Turisztikai Bizottságának Rusznák Imre Elnök által jegyzett Javaslat tervezetét a fővárosi taxiszolgáltatás árrendszerének módosítására és a rögzített hatósági ár bevezetésére, kézhez kapta.

Az abban foglaltak elemzésére a Kollégium független szakértőt kért fel, amelynek elkészültét követően az alábbiak szerint alakította ki álláspontját.

Üdvözöljük a rendelet alkotónak azon szándékát, hogy a Főváros területén – a Parlament felhatalmazása alapján - be kívánja vezetni a hatóságilag rögzített un. Fix árat!

Támogatjuk azt a törekvést, hogy az árrendszer módosításával az utazóközönség taxi szolgáltatás iránti bizalmának visszanyerését és a taxis vállalkozások jövedelmezőségének biztosítását kívánja elérni.

Ezzel egy időben azonban szükségesnek tartjuk ismételten és nyomatékosan hangsúlyozni – ahogyan ezt korábban és legutóbb a droszt rendelet bevezetése kapcsán is tettük -, hogy a taxis szakma problémáinak megoldása és ebből eredően pozitív megítélésének elengedhetetlen feltétele a teljeskörű szabályozás, melynek csupán egyik eleme a tarifa rendezése.

Ahogyan valamennyi korábbi anyagban, így most is szeretnénk hangsúlyozni, hogy a Droszt – Létszám – Tarifa – Ellenőrzés, a taxis szakma működésének alapvető elemei. Ezeknek kizárólag egyidőben történő szabályozása hozhatja meg a kívánt eredményt.

A taxis-piac átfogó szabályozásának szükségességét hangsúlyozták a parlamenti pártok képviselői is, a „Fix tarifa törvény” tervezetének parlamenti vitájában.

Számunkra a fenti tény azt bizonyítja, hogy az átfogó rendezéshez elengedhetetlen politikai akarat megvan.

A „Fix tarifa rendelet tervezettel” kapcsolatban hiányoljuk, hogy a rendeletalkotó nem vizsgálta, vagy ha igen, akkor nem bocsátotta rendelkezésünkre a jelenleg alkalmazott, és a tervezetben szereplő fix tarifa közötti jelentős mértékű tarifa növekedés piacra gyakorolt hatását, az esetlegesen várható kereslet csökkenés és a létszám szabályozatlanságából adódó kínálatnövekedés szempontjából.

Ennek hiányában a taxis vállalkozók túlnyomó többségének szemszögéből nézve az eddigieknél jóval magasabb, fix tarifa az üzemeltetési ráfordítások biztos megtérülésének látszatát kelti. A fix tarifa azonban keresletet indukálni nem képes, sőt ha színvonala meghaladja az utazóközönség „tűrőképességét”, számottevő kereslet-csökkenéssel jár.

Így megfelelő bevételi garanciát nem hordoz magában, sőt a magas díjszínvonal emellett még újabb vállalkozók piacra lépését is ösztönzi, így a kínálat teljesen elszakadhat a fizetőképes kereslettől, amely a vállalkozók tönkremenetelével jár.

.A javasolt kéttarifás rendszer (telefonos megrendelés, illetőleg utcán való leintés vagy taxiállomáson történő megrendelés) a visszaélés lehetőségét teljességgel nem zárja ki. Kiiktatja viszont az egyedi igények, a műszaki és szolgáltatási színvonalbeli különbségek megfizettethetőségét, és ezért a szolgáltatási színvonal javulása ellen hat. A telefonos megrendelés esetén felszámítandó kiállási díj az utast, a taxigépkocsi utcán való leintésére, illetőleg taxiállomáson való igénybevételére készteti, így – fizetőképessége függvényében – a megszokott, bevált szolgáltató igénybevételének lehetőségéről való lemondásra, gyaloglásra, az eddigiekhez képest hosszabb várakozási (rátalálási) időre kényszerítené, mégpedig jóval magasabb kilométerdíj ellenében. Mindezek alapján a javaslat utas-barátnak nem tekinthető.

A javaslat mindezeket a hatásokat figyelmen kívül hagyja. A piaci mechanizmusokba egyetlen elem, az ár révén kíván mesterségesen beavatkozni, anélkül hogy annak következményeit felmérné.

Nem számol a drasztikus áremelés kereslet-korlátozó és kínálat-bővítő hatásával, az egyensúlyi helyzet időbeli alakulásával, ami a vállalkozók életben maradásának kulcskérdése. Adós marad a kereslet-kínálat egyensúlyát fix ár mellett megteremteni képes piacszabályozási eszközök (piacra lépés szigorítása, létszámkorlátozás) szükségszerű alkalmazásával.

Nem vizsgálja a díjrendszer átalakításának hatását az utazási szokások megváltozására és annak következményeit. Ha a kiállási díj bevezetésével jelentősen megnő az „utcai” forgalom, s ezt a frekventált helyeken a droszthálózat kapacitásban követni nem képes, úgy a forgalomban keringő taxisok lehetetlenítik el a város egyes részeinek életét.

Mindezek arra hívják fel a figyelmet, hogy a taxipiac szabályozása komplex feladat, számos befolyásoló tényező (piacra való bejutás feltételei, járműkövetelmények, droszthálózat, árak, ellenőrzési rendszer stb.) összehangolt kezelését követeli meg. Ezek közül egyetlen részelem kiemelése és a többi feltételtől elkülönült szabályozása rendkívüli veszélyeket rejt magában, elhibázott döntés esetén a piac teljes összeomlásával fenyeget. Ezt megelőzni csak mindenre kiterjedő, részletes hatásvizsgálatokkal és a piacszabályozó eszközök együttes alkalmazásával lehetséges.

Ez esetben sem kerülhető meg azonban az árképzés alapjának tisztázása, amellyel a javaslat ugyancsak adós maradt. Hektikus olajpiac mellett a taxiszolgáltatás díját a ráfordítások nagyságrendileg negyedét kitevő költségelem, az üzemanyag árához kötni nem lehet. Költségalapú árképzésnél pedig megengedhetetlen egy olyan korábbi költségelemzésre való hagyatkozás, amelynek megalapozatlanságát a piac már bebizonyította.

Mindent egybevetve a rögzített hatósági ár bevezetésére vonatkozó tervezet a javasolt tarifarendszerrel és díjmértékekkel kellően át nem gondoltnak, a szükséges alapokat nélkülözőnek, improvizativnak minősíthető, amely sem az utasok, sem a taxisok, s ebből eredően a főváros érdekeit sem szolgálja.

Fentiek alapján nem értünk egyet a rendeletalkotó azon törekvésével, hogy új tarifaelem bevezetésével, diszkriminativ módon kívánja a taxis vállalkozókat a működésképtelen taxiállomásokra kényszeríteni, és ezzel egy időben a megrendelők utazási szokásain is változtatni kíván.

Nem tudjuk támogatni a tarifaszámítás módját, és annak a tervezetben szereplő mértékű módosítását, valamint a kiállási díjnak tarifa elemként történő bevezetését.

Hiányoljuk a tervezetből az ellenőrzés hatékony rendszerének kialakítását is.

A BKIK VI. Közlekedési Osztálya támogatja, hogy haladéktalanul megszülessen az un. „Taxis Törvény”, mely a taxizás, és a hozzákapcsolódó tevékenységi körök szabályozását, irányítását, és ellenőrzését Budapesten a Fővárosi Közgyűlés hatáskörébe utalja.
A „Taxis Törvény” elkészítésében tevőlegesen, és hatékonyan részt kívánunk venni. Ennek keretében vállaljuk, hogy felkérés esetén, rövid határidőn belül átfogó szakmai rendezési javaslatot terjesztünk a Fővárosi Közgyűlés elé.

Budapest, 2005. február 18.

(2004.04.14)

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Idegenforgalmi Kollégiuma állásfoglalása

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 110. § (7) és (10) bekezdése 2004. augusztus 1-től standolási kötelezettséget ír elő minden vendéglátó vállalkozás részére a röviditalra, sörre, borra és pezsgőre. Ez azt jelenti, hogy a vendéglősöknek, kereskedőknek naponta többször a szállítóik, és azok telephelyei szerint számba kell venniük, és pontos nyilvántartást kell vezetniük arról, hogy üzletükben mikor, miből, mennyi italt értékesítettek és mennyi a napi zárókészlet.

A törvény előterjesztői a standolási kötelezettséget a borhamisítók elleni hatékony eszközként próbálták meg az Országgyűléssel elfogadtatni. E törvény beterjesztését nem előzte meg szakmai egyeztetetés, így az ezzel kapcsolatos észrevételeket nem lehetett megtenni. A szakmai észrevételeket a Magyar Vendéglátók Ipartestületének kezdeményezésére 2004. februárjában az Országgyűlés Idegenforgalmi Bizottsága tárgyalta, és egyetértett a törvény módosításának szükségességével.

Az alkoholtermékek műszakonkénti leltározása a világ nagy bortermelő országaiban, de az EU-ban sem gyakorlat, mert a hamis bor forgalmazásának elkerüléséért a bortermelők tartoznak felelősséggel. Standolási kötelezettség a világ egyetlen országában sincs. A borhamisítás elleni küzdelemben kizárólag a vonatkozó szabályok betartatása és a hatékony ellenőrzés jelent védelmet.

A magyar jogi szabályozás, amely standolási kötelezettséget ír elő a vendéglátásban, egyes helyzetekben fizikailag kivitelezhetetlen (hordós sör, koktél készítés, fogadások, partik italválasztéka, kitelepülés, stb.). Esetenként szakszerűtlenségre kényszerít, továbbá az italok minőségében károsodást idéz elő. Hátráltatja a pincérek szakmai munkáját, több munkaerőt és adminisztrációt követel meg, amely további költséggel terheli meg a vállalkozásokat. A törvényi kényszer a világhírű gasztronómiájáról elismert magyar turizmusban olyan negatív következményekkel fog járni, amelyek, nemcsak a vendégek számára nyújtott kínálat beszűkülését vonja maga után, de a tisztességes magyar bortermelőknek hosszabb távon értékesítési gondot is jelentheti.

• a hazai borokat a vendéglátás nem fogja az eddigiekhez képest kiemelten szerepeltetni,
• minimálisra fog szűkülni az üzletek italválasztéka,
• az EU csatlakozást követően a bővebb kínálatból a vállalkozók a legkedvezőbb ajánlat mellett fognak dönteni.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Idegenforgalmi Kollégiumának tagjai egyetértenek a vendéglátásban működő szakmai szervezetek kezdeményezésével és az idegenforgalomban érintett valamennyi vállalkozó nevében tiltakozásukat fejezik ki a standolási kötelezettség bevezetése ellen, és támogatják a törvény módosítását, a standolási kötelezettség megszüntetése érdekében. A kollégium tagjai arra kérik a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét Dr. Parragh László urat és a területi kamarák elnökeit, hogy a területükön működő országgyűlési képviselőket személyesen győzzék meg törvénymódosítási kezdeményezés támogatásáról.

A Magyar Vendéglátók Ipartestülete 2004. április 20-án 10.30 órakor a budapesti Kárpátia étteremben sajtótájékoztatót tart, amelyen kéri a vendéglátásban érintett országos szervezetek támogatását és várja az Üzleti 7 részvételét is.  

Budapest, 2004. április 14.

Horváth Vilmos

az Idegenforgalmi Kollégium elnöke

(2004.02.04.)

A fővárosi parkolási rendszer átalakítására vonatkozó javaslat kamarai véleményezése.

A Fővárosi Önkormányzat 1993. március 11-én elfogadott rendeletben szabályozta a parkolással kapcsolatos kérdéseket. Ez a rendelet többször került azóta módosításra, de alapvető megközelítése azóta is megmaradtak.

A Fővárosi Önkormányzat 2004. január 29-i ülésén fogja áttekinteni a parkolással kapcsolatos tapasztalatait és ekkor fog feltehetőleg egy új parkolási koncepciót elfogadni. Az elfogadásra javasolt koncepció főbb elemei a következők

• A vitát előkészítő tanulmány világosan megmutatja azt, hogy a gépkocsik számának várható emelkedése a főváros nagy területeit teszi lakhatatlanná hiszen a jelenlegi gépkocsi szám belátható időn belüli megduplázódására lehet a fővárosban számítani, ennyi közterület pedig a parkolásra egyszerűen nem áll rendelkezésre.

• A vitát előkészítő tanulmány ennek a problémának a megoldására azt javasolja, hogy a közterületek, utcák eddig ingyenes parkolóit, melyek elsősorban az ott lakók parkolási igényeit hivatottak kielégíteni tegyék más célúvá és így térítéskötelessé is. Elképzelés kiegészítéseképpen a koncepció több parkolóház építését irányozza elő.

• A főútvonalakon és általában a frekventált helyeken lévő parkolók ezt követően kizárólag a rövid távú megállásokat szolgálnák, melyek a város közfunkcióinak  a részei, tehát a kereskedelmi, hivatali, kulturális ügyek intézéséhez így biztosít a város parkolóhelyeket.

• A koncepció megerősíti már az 1993-as határozat alapjául is szolgáló elképzelés megvalósításának fontosságát, minél több a városba irányuló utazás a tömegközlekedésre kell irányítani, és az ehhez szükséges nagyméretű P+R parkolókat kell építeni.

A fent tömören összefoglalt elképzeléshez a BKIK a következő álláspontot alakítja ki:

1.  a BKIK Elnöksége

• tudomásul veszi azt az alapelvet, hogy távlatilag a közterületen létesített parkolóhelyek fő célja, a város működésének biztosítása 

• tudomásul veszi azt az alapelvet, hogy a parkolóhelyek árát minden gépkocsi-használónak kivétel nélkül meg kell fizetnie, 

• felhívja a Fővárosi Önkormányzat figyelmét arra, hogy a parkolási bevételeket teljes mértékben a tárolási lehetőségek fejlesztésére kell a jövőben fordítani, 

• felhívja a Fővárosi Önkormányzat figyelmét, hogy építési szabályzatában szigorítson a parkolási hely megteremtésére vonatkozó kötelezettség alóli felmentés következményeit, feltételeit és árát. 

• A főváros saját beruházásainak elmaradása, mely a P+R parkolók nagyfokú hiányában mutatkozik meg, már jelenleg is igen komoly gondot okoz a főváros közlekedésében. 

2.  A távlati parkolási rendszer bevezetésének feltételei:

     a BKIK Elnöksége

• a bevezetés feltételének tartja, hogy adott területegységen a megépített parkolóházak parkolóhelyeinek száma elérje minimálisan az ottani lakosság lélekszámának 60 %-át, 

• a helyi szolgáltatók, kiskereskedők számára legyen un. ingyenes parkolási ablak valamelyik napszak egy-két órájában, amikor lehetőségük van a szállítás megoldására, 

• az un. mobilszolgáltatók (pl. vízvezeték-szerelés, gázszerelés, burkolás,) számára - a BKIK támogatása esetén - speciális, hosszú idejű parkoló-használat kedvezményes megoldására legyen lehetőség (pl. mobil parkoló-kártya, mely valamennyi körzetben érvényes, 6-8 órás parkolásra jogosít), 

• az egyes lakóterületeken kerüljenek kialakításra un. ipari szigetek, amelyeken azok az ipari szolgáltatások kapnak helyet, amelyek nagy parkoló-igényűek és a város működéséhez nélkülözhetetlenek (ugyanezek az ipari szigetek megoldást adnak az ipari szolgáltatások telephely-engedélyezésével kapcsolatos gondok felszámolására is). 

3.   Követelmények a parkolási rendszerrel kapcsolatban

      a BKIK Elnöksége 

• a parkolási rendszertől elvárja, hogy egységes nyilvántartású és ügyfélszolgálatú legyen, 1-2 kerületenként legyen egy ügyfélszolgálati irodája és egyetlen kártya tudja kezelni a fizető automatákat, 

• legyen biztosítva a hosszabb idejű parkolás technikája, legyen lehetőség arra, hogy mobiltelefonon, vagy interneten az egyes gépkocsik parkolási ideje meghosszabbítható legyen, 

• a rendszernek biztosítania kell a számviteli törvénynek megfelelő számlaadás lehetőségét. 

4.  A parkolási feltételek kialakításával kapcsolatban

     a BKIK Elnöksége

• javasolja annak megvizsgálását, hogy a BKIK számára a mélygarázsok és a parkolóházak építésében közreműködjön és a parkoló társaságokban - akár képviselőként - részt vegyen 

• javasolja a városvezetésnek a pincék garázzsá alakításának elősegítését, olcsó technológia kialakítását, az átalakítás önkormányzati, pénzügyi támogatását, 

• javasolja, hogy jelöljön ki az önkormányzat gépkocsi feltételével végezhető szolgáltatások (pl. kisebb kereskedelmi raktárak) számára koncentrált telepeket, 

• javasolja a turizmusnak megfelelő parkolási rendszer és parkolási helyek kialakítását, egy un. turizmusparkolási terv közös kidolgozását és megvalósítását.

Összefoglalva a BKIK Elnöksége azonnali és halaszthatatlannak tartja a P+R parkolók fővárosi építését, ezt a parkolási rendszer reformja alapvető feltételének tartja. Fontosnak tartja és felhívja a város vezetésének figyelmét erre, hogy a parkolásban - mint ahogy a többi kérdésben is - fordítson fokozott figyelmet a vállalkozások érdekeire, sajátos problémáira. Felhívja ezentúl arra is a figyelmet, hogy a turisztikai szempontú parkolási igények feltérképezése, megvalósítása, érvényesítése mind a városnak, mind pedig a vállalkozásoknak alapvető érdeke.

Javasolja ezentúl kísérletképpen a kiemelt övezetekben a szombati fizető parkolás megszüntetését, kísérletet téve ezzel arra, hogy a belvárosi területek kiskereskedelme lehetőséget kapjon a bevásárlóközpontokból az oda áramló vásárlóközönség részleges visszacsábítására.

(2004.01.19)

Közös fellépés az építési vállalkozások érdekében

Mikor jogos az áfa-fizetés?

Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke, Tolnay Tibor és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Koji László azzal a kéréssel fordult az Apeh elnökéhez, Király László Györgyhöz, hogy adjon szakmai iránymutatást az építőipar egészét érintő kérdésben. Egyik tagvállalatuk ugyanis azt jelezte, hogy az APEH Dél-Budapesti Igazgatósága által végzett utólagos adóellenőrzés keretében az áfa törvényre hivatkozva nem fogadta el szabályosnak a szervezet által követett számlázási és áfával kapcsolatos adózási gyakorlatot, mely gyakorlatot egyébként az egész építőipar azonos módon alkalmaz az áfa törvény bevezetése óta. A 2000-ben alakult szervezetnek 1 darab munkáját ellenőrizte a hivatal, s két év alatt (2000, 2001) 75 millió forint adóhiányt állapított meg az áfa adónemben!

A szakma egységesen azt a gyakorlatot követi, amit a hivatkozott adóellenőrzés nem fogad el. Az egész szakmára veszélyt jelentő jelként értékeli az ÉVOSZ és a BKIK a most felbukkant új megközelítést az adóhatóság részéről, hiszen ezzel a megközelítéssel a nagy forgalmat és több projektet bonyolított cégek mindegyikénél milliárdos nagyságrendű adóhiányt lehet kimutatni, mely a cégek biztos tönkremenetelét eredményezi. Ezért az említett szervezetek kezdeményezték e gyakorlat áttekintését, és szükség esetén olyan jogszabályi változás előkészítését, mely félreérthetetlenül tartalmazza az építőipari vállalkozások adókötelezettségét a jövőre nézve.

Az építőiparban általánosan követett szakmai gyakorlat az áfa törvény életbelépését követően alakult ki. A szerződő felek a szerződésben – lévén nagy összegű és hosszabb átfutási idejű munkákról van szó, ahol a vállalkozótól nem várható el a projekt teljes megfinanszírozása, a megrendelő pedig nem hajlandó elismert teljesítmény nélkül előleget fizetni – a szerződés szerinti szolgáltatás szakaszos megvalósításában, a szerződésben rögzített megvalósítási szakaszok (elvégzett munkák, helyszínre leszállított gépek, berendezések, szerkezetek) teljesítésének részelszámolásában állapodnak meg. A részteljesítés és a részelszámolás feltételeit, műszaki tartalmát, az ennek megfelelő értéket vagy készültségi fokot a szerződésben meghatározzák úgy, hogy a szerződés szerinti részteljesítés, az elszámolásra kerülő megvalósítási szakaszok, munkák egyértelműen megállapíthatók és ellenőrizhetők. A részteljesítmény elvégzését a megrendelőnek el kell ismernie, melyet teljesítmény-igazoló jegyzőkönyv felvételével rögzítenek a felek. A munkát a megrendelő általában nem veszi fizikailag át, hiszen a vállalkozónak további feladatai vannak az adott építkezésen. Átadás-átvételi eljárásra a szerződés komplett befejezésekor kerül sor.

A kiadott teljesítés-igazolás alapján a vállalkozó részszámlát bocsát ki, mely számlán a teljesítés kelte a teljesítést igazoló jegyzőkönyv dátumával egyezően kerül rögzítésre. A részszámlán az áfa törvény 16. §-ának megfelelően felszámítják és annak alapján befizetik az áfát, amit a megrendelő, mint beszerzést terhelő adót levon az általa fizetendő adóból. A megrendelő is számlázza a kivitelező felé az adott szakaszhoz nyújtott szolgáltatását. Az átadás-átvételi eljárás keretében (a szerződés végén) átadás-átvételi jegyzőkönyv kiállításával erősítik meg a szerződés teljesítésének tényét. Ez alapján állítják ki a végszámlát, mely a részelszámolásokkal még el nem számolt munkarész értékét tartalmazza.

Az APEH a fent bemutatott gyakorlatot a következő indokkal nem fogadta el. Véleményük szerint – annak ellenére, hogy elismerik a részelszámolások szerződéses megalapozottságát, a teljesítés megtörténtének szabályos igazolását – az áfa törvény értelmében a részelszámolások alkalmával nem történik termékértékesítés vagy szolgáltatás nyújtás, mivel a megrendelő az elkészült részmunkákat nem veszi át, így a megrendelő az elkészült részmunkák felett tulajdonosként nem rendelkezik. Emiatt a részszámlákon szereplő összegeket az áfa törvény 17. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozva előlegnek minősíti, s előlegről lévén szó csak a pénzügyi rendezés időpontjában, mint teljesítési időpontban ismeri el a megrendelőnél az áfa levonási jog keletkezését. Ez azt jelenti, hogy például egy 60 napos fizetés esetén a részszámla alapján levont áfát idő előttinek minősítik, s csak két hónap múlva, mint adott előleg áfája kerülhet be a jogos visszaigény közé.

Ugyanezt a jogügyletet – bár hangsúlyozzák, hogy itt is előleg a helyes tényállás – adózási szempontból egész másként ítélik meg, ha a vállalkozó fizetendő áfájáról van szó.

Az áfa törvény 40. §. (6) bekezdésére hivatkozva – az adó megfizetésére köteles az is, aki olyan bizonylatot bocsát ki, amely adóösszeget is/vagy adómértéket tartalmaz – a fizetendő adót a részszámlában feltüntetett teljesítési időpontban tartják helyénvalónak.

E „kreatív” jogértelmezéssel azonnal előállítható egy nagy tömegű adókülönbözet, mivel csak a levonható adó összegét mozgatja az APEH.

Az ÉVOSZ és a BKIK véleménye szerint a fenti jogértelmezés nem tekinthető rendeltetésszerű joggyakorlásnak, s az nem vezethető le a jogszabályokból sem. Az áfa törvény 16. §-a ma is adóztatható tényállásként nevesíti a részteljesítést is.

Az APEH által kiadott 1995/107. iránymutatás a „Fővállalkozásban épülő beruházás teljesítési időpontja az áfa vonatkozásában”, valamint a 2001/28 APEH iránymutatással módosított 1996/16 APEH iránymutatások közvetlenül, illetve az utóbbi közvetve ugyancsak azt erősíti, hogy részelszámolásoknak helye van az építőiparban.

A vállalkozások nem tartják helyénvalónak az előlegkénti értelmezést azért sem, mert az ÁFA törvény 17. §-a szerinti előleg lényeges kritériuma az, hogy az előleget a teljesítést megelőzően fizetik.

A bemutatott gyakorlat szerint a vállalkozónak kell előljárnia a teljesítéssel, s a fizetés csak elismert teljesítést követően történik meg, mely így vállalkozási díjrészletnek felel meg. Összeegyeztethetetlennek tartják a vállalkozók azt az APEH megközelítést is, mely az áfa törvény szempontjából előlegnek minősített részszámlákat minden további nélkül elfogadja árbevételnek (kimenő számlák) és közvetített szolgáltatásnak (befogadott alvállalkozói számlák) abban az adóévben, melyekre vonatkozóan a részszámlákat kibocsátották a társasági adó megállapításakor.

Az APEH elnöke – a pénzügyminisztériumi egyeztetést követően – válaszolt az ÉVOSZ és a BKIK közösen írt levelére. Válaszában felhívja a figyelmet arra, hogy már az országgyűlés előtt van az áfa törvény módosításáról szóló javaslat, amely várhatóan 2004. május elsején lép hatályba. Ebben az szerepel, hogy a jövőben a részteljesítésekhez kötődő rész-számlákban az áfa felszámítható és visszaigényelhető lesz attól függetlenül, hogy használatba-adás vagy részleges, részbeni átadás-átvétel kapcsolódik-e a részteljesítéshez.

Ez a módosítás pedig már elfogadható az építési vállalkozók számára is.

(2003.09.10)

Fogyasztói árkiegészítés

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara véleményezte A fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény tervezetét.

A véleményezés során megállapította, hogy a tervezett intézkedések nincsenek összhangban az EU irányelveivel, célkitűzéseivel. Mivel az unióban a vonatkozó áfa-irányelv a személyszállítási közszolgáltatást a kedvezményes kulcs alá sorolja, nálunk is ez lenne reális.

A tervezett intézkedések nem segítik a közlekedéspolitikát, a tömegközlekedést pedig egyre hátrányosabb helyzetbe hozzák (áfa-emelés, kedvezmény csökkentés, árkiegészítés volumenének befagyasztása, illetve a városi, helyi autóbuszközlekedés fix összegű fogyasztói árkiegészítésének megállapítása). Ez a hátrányosabb helyzet relatív – a személygépkocsikhoz képest - és  abszolút értelemben is értendő.

Az áfa és egy körülbelül az inflációval arányos tarifaemelés együttesen már 15 százalékos mértéket jelent. Ehhez társul még az önálló keresettel nem rendelkező egyes társadalmi rétegeknél a kedvezmény változásából, továbbá a személyhajózásnál az árkiegészítés megszüntetéséből következő további 30-100 százalékos drágulás. Ez együttesen olyan teher, amelynek következtében jelentős utasforgalom csökkenés is várható. Ez a szolgáltatók bevételeinek is a csökkenését eredményezi, ezért a szolgáltatások visszafogására kényszerülnek. Végső következmény tehát nemcsak a lakossági árdrágulás, hanem a szolgáltatási színvonal visszaesése.

Ha a szolgáltatók működése ellehetetlenül, akkor vagyonuk, az állami vagy önkormányzati tulajdonú társaságok esetében pedig az állami, önkormányzati vagyon felélésére kényszerülnek.

Az előterjesztés nem fogalmazza meg egyértelműen, hogy az árkiegészítés az állam által a rászoruló társadalmi rétegeknek nyújtott szociálpolitikai juttatások ellentételezése, nem pedig a vállalatoknak adott támogatás.

Az eddig alkalmazott elv helyes volt: az állam által elrendelt kedvezmények bevétel elmaradását az állam megtérítette a szolgáltatóknak. Továbbra is azt kell

célul tűzni, hogy a kedvezmény elrendelője teljes egészében térítse meg annak anyagi következményeit. A fix összegű árkiegészítés bevezetésével – annak anyagi feltételeinek hiánya miatt - nem ért egyet a kamara.

A tanuló-nyugdíjas bérletekhez tartozó árkiegészítési összegekre vonatkozóan a javasolt kategorizálás helyessége vitatható: nem veszi figyelembe és tovább nehezíti az egyébként is anyagi gondokkal küszködő önkormányzatok finanszírozási helyzetét, kategórián belül a település nagyságát és a nyújtott szolgáltatás terjedelmét, továbbá konzerválja a díjtalan utazások árkiegészítésénél eddig is vitatott megkülönböztetést.

Budapest, 2003. szeptember 10.

(2003.08.14)

EVA+

A BKIK GAZDASÁGPOLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK JAVASLATA

Az EVA bevezetését a potenciálisan érintett mikro vállalkozói körben igen nagy érdeklődés és várakozás kísérte. Azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a legtöbb (jellemzően anyagigényes) hagyományos kisipari szakma (termék előállítók, javító szolgáltatók), valamint a kereskedelem és vendéglátás számára rendkívüli egyszerűsége ellenére nem rentábilis az EVA választása.

Ez nagymértékű csalódást váltott ki elsősorban a társaságok, valamint azon egyéni vállalkozók körében, akik számára az SZJA-ban biztosított átalány - az alacsony bevételi küszöb miatt - nem választható.

Alapvetően meg kívánjuk jegyezni, hogy az EVA kidolgozásának oka deklaráltan kettős volt: egyrészt meg kívánták szüntetni a szükségtelen számlagyűjtési kényszert, másrészt könnyíteni akartak a kisvállalkozások adminisztrációs terhein. Leszögezhetjük, hogy a két kitűzött cél közül, csak az egyik teljesült; a szükségtelen számlagyűjtést kiváltotta az EVA, de a kézműves és kereskedelemmel foglalkozó kisvállalkozások adminisztrációs terheit nem csökkentette érdemben.

Az előzetes várakozások ismeretében elmondható, hogy a mikrovállalkozói körben elemi igény mutatkozik az EVA-szerű rendkívül egyszerű adózási mód iránt. Ennek csak látszólag mond ellent az, hogy 2003-ra összesen 59.792 vállalkozás (35 913 egyéni vállalkozó és 23 879 társas vállalkozás) választotta jogszerűen az EVA-t. A 2002. évi bejelentkezési határidő közeledtével elharapódzó irreális „rémhírek” ugyanis sok EVA-ra alkalmas céget és egyéni vállalkozót riasztottak el az EVA választásától.

Mindezekre tekintettel javasoljuk az EVA mellett egy olyan átalányadó bevezetését, amely tekintettel van a magas költségigényű tevékenységet folytatókra, melyet az EVA-hoz hasonlóan egyéni vállalkozók és társas vállalkozások egyaránt alkalmazhatnak, de amely a lehető legegyszerűbb módon biztosítja a költségarányos adóterhelést, és a számlával történő beszerzésben való érdekeltséget.

Minden átalányadó egy bizonyos bevételi határig működik. E formára a jövő évre javasoljuk az EVA+ felső határaként a 30 millió Ft bruttó árbevételt. Az adó számításának az alapja - hasonlóan az EVA alapjához - ez a bruttó bevétel. A számított adó e formában javaslatunk szerint legyen 18%.

Az átalányadó kiterjesztésének a feltétele azonban az, hogy a kiadások, a költségek is legyenek figyelembe véve; ezért az előzőekhez képest a fizetendő adót csökkenteni kell. Javaslatunk szerint ez a csökkentés a beszerzési számlák együttes összegének 12 %-a legyen, így tehát a fizetendő adó a számított adó összege csökkentve a beszerzési számlák adójának 12 %-ával.

Természetesen több féket is érdemes a rendszerbe beépíteni; egyrészt a beszerzési számlák közül - az áfa rendszer védelme érdekében - ki kell zárni az EVA-s számlákat.

A költségvetés védelme érdekében minimális kulcsot is elő kell írni; a fizetendő adó minimuma legyen a mai bruttó átlagnyereség; a bevétel 8 %-a.

Az EVA védelmében javasoljuk, hogy a számított adó csak abban az esetben legyen csökkenthető, ha a beszerzési számlák együttes értéke meghaladja a bruttó bevétel 25 %-át.

Egyébként ez az átalányadó ugyanazokat az adókat váltaná ki, mint az EVA, szabályai, bevezetési és egyéb feltételei ugyanazokat tartalmaznák, mint az EVA törvény.

Látható, hogy a vállalkozók számára a kiadási és a bevételi számlák nyilvántartására csökken az adminisztrációs teher. A költségvetési bevétel szükségszerűen nő; hiszen az adó minimuma a mai bruttó átlagnyereség. 

A javasolt konstrukció lényege:

• Bevétel fogalma megegyezik az EVA bevételi fogalmával (bruttó ÁFA-t is magában foglaló)
• A választhatóság bevételi értékhatára évi 30 000 000 forint.
• A számított adó a bevétel 18 %-a
• A fizetendő adó = a számított adó csökkenve a nem alanyi adómentes, a nem EVA-s és a nem e javaslat szerinti szállítótó által kibocsátott beszerzési számlák együttes bruttó (az ÁFA-t is magában foglaló) értékének 12 %-ával
• A fizetendő adó nem lehet kevesebb, mint a bevétel 8,00 %-a
• A számított adó csak abban az esetben csökkenthető, ha a beszerzési számlák együttes bruttó értéke eléri vagy meghaladja a bruttó bevétel 25 %-át
• A fizetendő adó ugyanazokat az adókat váltja ki, mint az EVA
• A bevételek nyilvántartása mellett azonos szabályok szerint a beszerzési számlákat is nyilvántartásba kell venni.

Az egyéb szabályok és feltételek megegyeznek az EVA szabályaival.

E javaslat szerint a bevétel 25 %-ának megfelelő igazolt beszerzés (számlás költség) mellett a fizetendő adó megegyezik az EVA mértékével, tehát éppen 15 %, ennél kisebb arányú beszerzési számla felmerülése esetén a számított adó csökkentésére nincs mód. Ez a magasabb (18 %-os) induló adókulcs és a legalább a bevétel ¼- részét elérő számlás költség követelmény a biztosíték arra, hogy a magasabb bevételi határ ellenére ne legyen érdeke olyan vállalkozásnak ezen átalány választása, amely egyébként az EVA-t választaná. Ha a számlával igazolt költség éppen 50 %-a a bevételnek, akkor a fizetendő adó a bevétel 12 %-a. Ahhoz, hogy a fizetendő adó a bevétel 10 %-a, vagy kevesebb legyen, a bevétel 2/3-át elérő (meghaladó) számlával igazolt költség felmerülése szükséges.

Meggyőződésünk, hogy az eddigiekben vázolt új átalányadó sokat javít a kisvállalkozások helyzetén, működési módján, ugyanakkor egy olyan vállalkozói kör számára ad egyszerűbb adózási lehetőséget, amelyik igen kevéssé nyereséges, ezért a javaslatot megvalósítva többletbevétel jelenik meg a költségvetésben, így a döntéshozónak mind politikai mind pedig fiskális szempontból alapvető érdeke.

Budapest, 2003. augusztus 14

(2003.06.13)

A BKIK a helyiségbérleti szerződésekre vonatkozó törvény módosítását javasolja

Bár vészesen közeledik 2004. január elseje, vagyis az az időpont, amikor lejár a helyiségbérletekre vonatkozó 10 éves moratórium, még semmilyen érdemi módosítást nem sikerült elérni az ügyben. Ezért a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke vezető politikusokhoz fordult segítséget kérve.
Csillag István gazdasági miniszter már korábban támogatásáról biztosította a kamara törekvéseit, legutóbb pedig a BKIK elnöke Kuncze Gáborhoz, a Szabaddemokraták Szövetségének frakcióvezetőjéhez fordult levélben, kérve, hogy támogassa a kamara elképzeléseit a vállalkozók érdekeinek védelmében, s érje el a „Lakástörvény” (1993. évi LXXVIII. tv.) módosítását a törvényhozásban.

A levélben Koji László leírja, hogy a rendszerváltást követően az addig állami tulajdonú üzlethelyiségeket, műhelyeket fokozatosan eladták. Mivel több érdekcsoport is harcba szállt a nem lakáscélú helységek bérleti jogának megszerzéséért (többek között az azokat működtető állami vállalatok, önkormányzatok, lakásszövetkezetek) egy kompromisszum értelmében az üzlethelyiségek tulajdonjoga általában az önkormányzatoké lett. Ugyanakkor bevezették az úgynevezett bérleti jogot, amely az addigi működtetőké, azaz elsősorban - az állami vállalatokon keresztül – az államé lett. A bérleti jogokat ezt követően privatizálták, így alakult ki a mai kiskereskedelmi tulajdonszerkezet. A politika több olyan ígéretet is megfogalmazott, mely szerint a vállalkozók majd kedvezményes áron megvehetik azokat az üzlethelységeket, amelyek bérleti jogát birtokolják, sőt ezt egy törvényjavaslatban kodifikálták is. Az önkormányzatok azonban érdekeik sérelmét fedezték fel ebben az elképzelésben és az Alkotmánybírósághoz fordultak, amely kimondta, hogy a tulajdonos tulajdonláshoz fűződő alapvető jogait nem korlátozhatja az Országgyűlés, ezért ez a törvényjavaslat végül is nem lépett érvénybe, majd – egy más eljárás keretei között - a bérleti jog tulajdonlásához fűződő jogok érvényesülését az Alkotmánybíróság 10 évben korlátozta. Ez a határidő most érkezett el, és a bérleti jogot birtokló vállalkozások számára ez igen nagy bizonytalanságérzetet okoz, s jelentős vállalkozói érdekeket sért. A bérbeadó ugyanis a határozatlan idejű bérleti szerződések felmondását - 2003 decemberét követően - bármikor, egy éves felmondási idővel megteheti, minden indoklás és kártérítési kötelezettség nélkül. Az ebbe a helyzetbe került kisvállalkozások gyakran felvetik, hogy az üzleteket sokszor maguk alakították ki, minden felszerelés és berendezés saját beruházásuk, az adott üzlethelységhez kötődik, szellemi termékük, sőt nemcsak saját egzisztenciájuk, hanem gyakran egész családjuk élete is egyben.
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ezért egy olyan javaslatot dolgozott ki, mely nem sérti az önkormányzatok tulajdonhoz fűződő jogait, ugyanakkor növeli a vállalkozások biztonságérzetét. Ez a megoldás az előbérleti jog intézményének bevezetése a határozatlan idejű bérleti szerződések esetére. Az előbérleti jog ugyanis lehetővé teszi azt, hogy a bérbeadó (esetenként az önkormányzat) gyakorolja tulajdonosi jogait, piaci értékű bérleti díjat szedjen, előírjon működési területet (TEÁOR), vagy más kikötéseket tegyen. Ugyanakkor a vállalkozó számára is lehetővé teszi, hogy a kialakított piaci feltételek mellett folytassa vállalkozását. Azért, hogy e kikötés megkerülése színlelt szerződéssel lehetetlen legyen a kamara szükségesnek látja e jog két éves kiterjesztését. Javasolja tehát, hogy a jogalkotó a „Lakástörvényt” (1993. évi LXXVIII. tv.) módosítsa a következők szerint; azaz a törvény 43. §-át új (4) bekezdéssel javasolja kibővíteni. Ennek szövege a következő:
„A bérbeadó a határozatlan időre kötött szerződést - ha a felek másként nem állapodtak meg - cserehelyiség biztosítása, és a 24. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott esetek fennállása nélkül is felmondhatja. A felmondási idő egy évnél rövidebb nem lehet.
Az önkormányzati helyiségre - ha a törvény másként nem rendelkezik - a határozatlan időre kötött szerződést cserehelyiség biztosítása nélkül öt évig - a 24. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott eseteket kivéve - felmondani nem lehet.
a bérlőt - ha a felek másként nem állapodnak meg - a bérleti jogviszony felmondását követően előbérleti és elővásárlási jog illeti meg. A felmondást követően az adott bérleményre vonatkozó más bérlővel kötött bérleti szerződés csak akkor válik hatályossá, ha a (korábbi) bérlő előbérleti jogáról lemond.”
Annak a garanciájaként, hogy színlelt szerződéssel ne lehessen megkerülni az előbérleti jogot és az elővásárlási jogot, azt javasolja a kamara, hogy az előbérleti és az elővásárlási jog - az előzőekben rögzített esetekben - két évig maradjon fenn. Ezért a törvény 43. §-át új (5) bekezdéssel javasolja kibővíteni:
„Az előbérleti jog a bérlőt a bérleti jogviszony megszűnésének napjától kezdve 2 évig illeti meg, függetlenül attól, hogy a bérbeadó hány alkalommal kötött az adott helyiségre bérleti szerződést. „
A kamara elnöke levelében arra kéri az SZDSZ frakcióvezetőjét, hogy kezdeményezésüket ismertesse frakciójával és aktívan támogassa is azt. Egyben felajánlja, hogy személyes konzultációra is szívesen áll a frakció tagjainak rendelkezésére.
 

(2003.06.05.)

Nyilatkozat

Budapest közlekedése jelenlegi állapotában mind a lakosság, mind a vállalkozói réteg számára tarthatatlanná vált. A főváros úthálózata a 100 évvel ezelőtti fejlesztési koncepciónak megfelelően alakult ki.
Az úthálózat fejlesztésének elmaradása és a motorizáció robbanásszerű fejlődése a meglévő utakat fokozottabban rongálja és alkalmatlanná teszi a közlekedésre.
Sajnálatos módon az építésekre és a felújításokra biztosított források nem elegendőek, és úgy érezzük a felújítások esetenként „tűzoltó” jelleggel történnek. Véleményünk szerint egyes városrészekben végrehajtott kivitelezések nincsenek kellőképpen összehangolva, megfelelően előkészítve, hiányoznak az ilyen esetekben elengedhetetlenül szükséges kerülő utak, illetve ezek megfelelő kapcsolódása. Így a túlzott forgalom és a javítások által okozott torlódások együttes hatása egyes vállalkozói rétegek számára a napi munkavégzést akadályozó tényezővé vált.
Kérjük Budapest Főváros Önkormányzatát, hogy költségvetéséből nagyobb hányadot fordítson a fejlesztésekre, az útfelújításokra, s ezek előkészítését nagyobb körültekintéssel végezze.

Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara

(2003.05.13)

Állásfoglalás EU áfa-ról

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaságpolitikai Bizottsága áttekintette az európai uniós csatlakozásig kialakítandó áfa kulcsokkal kapcsolatos vállalkozói érdekeket
Javasolja, hogy az áfa kulcsok – az Európai Unió irányelveinek figyelembevételével – legyenek három szintűek, kerüljön bevezetésre egy kedvezményes, 5 % körüli kulcs, kerüljön megtartásra, a 12 %-os kulcs, és kerüljön csökkentésre a legmagasabb Áfa kulcs.
Javasolja, hogy a legmagasabb kulcs a csatlakozás időpontjáig 20 %- ra, mérséklődjék, és a későbbiekben tovább csökkenjen.
 

Állásfoglalás telepengedélyezésről

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara erőteljesen tiltakozik a telepengedélyezési eljárás módosításáról szóló kormányrendelet elfogadása ellen.  A rendelet ugyanis több helyen alapvetően sérti a vállalkozói érdeket, kéri, hogy azt a kormány jelenlegi formájában semmi esetre se fogadja el.

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara nem tartja elfogadhatónak, hogy

·        A szomszédjogok szélesítésével bármilyen – a rendelet hatálya alá tartozó - vállalkozás felszámolhatóvá válik egy – közvetlenül talán nem is érintett szomszéd esetleg rosszindulatú érdekérvényesítő kezdeményezése kapcsán

·        A szélesítés következtében a lakóterületekről kikerülő valamennyi ipari és kézműipari szolgáltatás városszerkezet és ellátás módosító hatása felborítja a településszerkezetet, ellátatlanul hagyja a lakosság széles körét.

·        A tevékenységgyakorlás bürokratikus megközelítése nem a környezet zavarását, terhelését, illetve szennyezését szankcionálja, hanem a tevékenység TEÁOR számát, nem hagyva lehetőséget még az Európában mindenütt támogatott kisiparnak sem.

·        A hatóság nem vizsgálja a tevékenység megkezdésekori állapotot, holott gyakran a szomszédok a tevékenység megkezdése után építettek, költöztek az adott településrészre és így a vállalkozások számára fel nem róható a zavaró hatás, az ugyanis köztudott volt.

·        A hatóság vizsgálatával olyan alapvető vállalkozói jogot is sért mint a nyitvatartási idő.

·        A hatóság nem vizsgálja automatikusan az általa okozott kárt, nem állapít meg automatikusan kártérítést, így e szempont a vizsgálatban és a döntésben nem játszik szerepet, holott esetenként igen nagy összegű okozott kárról van szó.

Fentiek alapján a BKIK javasolja a kérdés teljes mértékű újragondolását, és a jogszabályalkotás felfüggesztését.

A Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesülete és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági Bizottsága az alábbi állásfoglalást teszi közzé a vállalkozások telefonhasználatára bevezetett általános forgalmi adó levonás korlátozásával kapcsolatban.

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a vállalkozások telefonhasználatánál a felmerült telefon díjakból az áfának csak 70%-a vonható le, arra hivatkozva, hogy a 30 százalék minden esetben magáncélú használat. Ez olyan vélelem, ami nem veszi figyelembe a tisztességes adózók érdekeit, de még azokét sem, akik a vélelemtől eltérő mértékben használják és téríttetik meg dolgozóikkal a magáncélú beszélgetéseket.

Megengedhetetlennek tartjuk, hogy ezzel a szabályozással azt sugallja a törvényalkotó, minden vállalkozó adócsaló és a telefon magáncélú használatával egyöntetűen megrövidítik az adóbevételeket.

A vélelmezett magáncélú használat állítása ugyanis figyelmen kívül hagyja, hogy a telefonokat a tulajdonos elsősorban az üzleti, hivatalból történő használatára szerzi be, és tartja fenn. Az ilyen célú használat viszont nem tekinthető eredendően – még meghatározott arányban sem – magáncélú használatnak.

Ez az előírás álláspontunk szerint vélhetően nem állná ki az alkotmánybírósági próbát sem, mivel a vélelmen alalpuló előírásokat csak kivételként és többletgaranciák mellett lehet az adóeljárásban alkalmazni. Ilyen többletgarancia az lehetne, hogy a vállalkozóknak lehetővé kellene tenni a vélelemmel szembeni ellenbizonyítást, amivel kimutathatnák, hogy mennyi volt a tényleges magáncélú telefonálás, ami után az áfát (és a beszélgetés alapdíját is) meg kellene fizettetni a magánszeméllyel. Aki ezt azonban nem választaná, arra nézve maradna a diktált levonási tilalom.

Ez a megoldás megfelelne az Európai Unió 6. Sz. un. áfa irányelvének is.

Megértve, hogy a költségvetési kiadások finanszírozásához többletbevétel szükségeltetik, de ennek nem lehet módja a fűnyíró elvén működő elvonás.

Reméljük, hogy a kormányzat felismeri, hogy nem jó, ha a vállalkozásokat olyan elvonásokkal terheli, amit azok még igazságtalannak is éreznek, és minél előbb egyeztetések kezdődnek a munkaadói és a szakmai érdekképviseletekkel a mindenkinek elfogadható megoldás kidolgozására, már ez évi, évközi bevezetésére.

Egészségügyi állásfoglalás

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaságpolitikai Bizottsága áttekintette a Kormány által elfogadott és az Országgyűlés elé beterjesztett T2702. számú törvényjavaslatot az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről.

A BKIK üdvözli, hogy a törvényjavaslattal lehetővé válik az egészségügyi szolgáltatók versenye, megnyílik az út az egészségügyi vállalkozások működése előtt. E törvényjavaslat elfogadásával lehetővé válik a vállalkozói tőke bevonása az egészségügy területére. Ez a többletforrás jelentős lökést adhat a magyar egészségügy fejlődésének. A BKIK úgy látja, hogy a vállalkozói tőkebevonás lehetőséget ad arra, hogy modernebb, hatékonyabb eszközöket alkalmazzunk az egészségügyben, de ez az új tőkebevonás modernebb, kényelmesebb ellátásra ad módot; új gyógyító ellátásokra lehetőséget adva, növeli az egészségügyi ellátás színvonalát.

A Budapestről történő forráskivonás - tehát az, hogy a Budapesten befizetett egészségügyi járulék más településen lakók egészségügyének finanszírozására is átcsoportosításra kerül - pusztán azzal, hogy pótlólagos tőkebevonásra kerül sor; kompenzálódhat. Ez tehát Budapest egészségügyének új esélyt teremt.

Az egészségügy finanszírozását a magyar vállalkozások biztosítják, az Európában szokatlanul magas bérterhek nagy része ugyanis az egészségügy céljait szolgálja. Ezért egy hatékonyabb egészségügy a magyar vállalkozások és a magyar munkavállalók közös érdeke. Ezt a mostani változás elősegíti. Megjegyezzük azt is, hogy a hatékonyságot a biztosítási elv következetes alkalmazása tovább növeli.

Ugyanakkor a BKIK felveti, hogy az intézményrendszer reformja csak első lépésnek tekinthető a biztonságos és hatékony működéshez vezető úton. Javasoljuk, hogy kezdődjék meg a finanszírozás átalakítása is, mert ez további hatékonyság javulással kecsegtet, gondoljuk végig a több biztosítós modell kialakításának lehetőségeit.

A BKIK továbbra is figyelemmel kívánja kísérni az egészségügyi vállalkozások érdekeit.
 

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) meggyőződése az, hogy a főváros fejlődését hosszú idő óta akadályozza közlekedésének mai állapota. A hosszú éveken keresztül elmaradt fejlesztések hatására mára a főváros közlekedési rendszere végtelenül túlterhelt, a legkisebb zavar hatására is súlyos fennakadások alakulnak ki nap mint nap az utakon.
A fővárosi vállalkozóknak alapvető érdeke, hogy termékeik és szolgáltatásaik időben és késlekedés nélkül eljussanak megrendelőikhez, fogyasztóikhoz, hiszen ez versenyképességük alapfeltétele.
A fővárosi közlekedés jelenlegi helyzetét javító minden intézkedés egyben segíti a budapesti vállalkozásokat is, ezért támogatjuk az új metró mielőbbi megépítését. Ugyanakkor figyelembe véve a főváros költségvetésének mai helyzetét a BKIK elengedhetetlennek tartja a kormányzat támogatását a közlekedés fejlesztésében, a metró új vonalának megépítésében.
 

A magyar kisvállalkozások helyzetéről

Az országban tavaly évvégén működő 860.022 vállalkozásnak 31%-a, 263.324 vállalkozás a fővárosban tevékenykedett. Ebből 153.016 társas, 90.911 pedig egyéni vállalkozás volt.
Az összes budapesti vállalkozásnak 2002. december 31-én mindössze 0,2%-a nagyvállalkozás (összesen 306 vállalat), 0,7%-a középvállalkozás (1.303 vállalat) az összes többi vállalakozásban 49 főnél kevesebb alkalmazott található. Sőt, a vállalkozások 61,8%-ában, összesen 150.644 fővárosi cégnél nincs is alkalmazott (de legalábbis a KSH nem tud róla). Ezek döntő része egyéni vállalkozás, az összes alkalmazottal nem rendelkező (úgynevezett önfoglalkoztató) vállalkozás 53,4%-a egyéni vállalkozás, vagyis az összes fővárosi egyéni vállalkozás 88,6%-a alkalmazott nélküli is egyben. Tevékenységük szerint megvizsgálva a fővárosi cégeket, azt találhatjuk, hogy majdnem fele (39,3%-a) a szolgáltatási szektorhoz tartozó ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatások ágazat alá van besorolva. Fontosnak tarjuk kiemelni, hogy 51.102 vállalkozás a kereskedelem, javítás területén, 21.292 vállalkozás pedig az ipar, kisipar területén dolgozik.

Az adószabályok változása a fővárosi kisvállalkozókat is közelről érinti. Legfontosabb változás ebben az évben az egyszerűsített vállalkozói adó, az EVA bevezetése 2003. Január 1-től. Budapesten 13.024 társas és 11.168 egyéni vállalkozó jelentkezett be az EVA hatálya alá. Az EVA kialakításának folyamatában a BKIK is részt vett. Fontos eredménye a BKIK munkájának az is, hogy az átalányadó összeghatára emelkedett, és hogy az osztalékkivétel szabályai megváltoztak, valamint csökkentésre került az egyösszegű egészségbiztosítási hozzájárulás. A kisvállalkozók számára adott beruházási adókedvezmény is fontos lehetőség, bár ennek körükben való tényleges felhasználásáról nincsenek statisztikai adataink. Ugyanakkor meg kell említenünk a vállalkozások tevékenységével kapcsolatos költség-elszámolások ellentmondásait. Itt most csak felsorolásszerűen utalunk a BKIK által többször felvetett problémákra: Internet és telefon áfa, gépkocsi használat költségeinek elszámolása, reprezentáció elszámolás, hiszen ezek - együttesen a béreket terhelő európai viszonylatban igen magas közterhekkel – a magyar kisvállalkozások versenyképességét igen kedvezőtlenül befolyásolják.

A kisvállalkozók – és ez alól a fővárosi kisvállalkozók sem kivételek – nem csupán gazdasági racionalitás alapján hozzák meg mindennapi döntéseiket, nem csak profit-szempontok érvényesülését tapasztalhatjuk. A kisvállalkozás ugyanis nem egyszerűen egy termelési módszer, hanem sokkal inkább életforma, a kisvállalkozó válság esetén „összehúzza a nadrágszíjat”, és gyakran veszteségesen is tovább termel, mert ez adja a megélhetését, miközben munkanélküli ellátásban nem részesülhet. Számukra a költségek emelkedése rövidtávon is súlyos problémát okozhat, hiszen általában nem rendelkeznek komoly tartalékokkal. Ebből a szempontból a bérleti költségek, mint egyes vállalkozói tevékenységek esetén jelentős költséget kitevő költségelemek hangsúlyossá válhatnak. Ezért is tartjuk fontosnak például az előbérleti jog alkalmazását az önkormányzati tulajdonú üzlethelységek bérleti díjainak ügyében.