|
Kamarai Állásfoglalások
(2004.04.14)
A Magyar Kereskedelmi
és Iparkamara Idegenforgalmi Kollégiuma állásfoglalása
A jövedéki adóról és a
jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi
CXXVII. törvény 110. § (7) és (10) bekezdése 2004. augusztus 1-től
standolási kötelezettséget ír elő minden vendéglátó vállalkozás részére a
röviditalra, sörre, borra és pezsgőre. Ez azt jelenti, hogy a
vendéglősöknek, kereskedőknek naponta többször a szállítóik, és azok
telephelyei szerint számba kell venniük, és pontos nyilvántartást kell
vezetniük arról, hogy üzletükben mikor, miből, mennyi italt értékesítettek
és mennyi a napi zárókészlet.
A törvény előterjesztői a
standolási kötelezettséget a borhamisítók elleni hatékony eszközként
próbálták meg az Országgyűléssel elfogadtatni. E törvény beterjesztését
nem előzte meg szakmai egyeztetetés, így az ezzel kapcsolatos
észrevételeket nem lehetett megtenni. A szakmai észrevételeket a Magyar
Vendéglátók Ipartestületének kezdeményezésére 2004. februárjában az
Országgyűlés Idegenforgalmi Bizottsága tárgyalta, és egyetértett a törvény
módosításának szükségességével.
Az alkoholtermékek
műszakonkénti leltározása a világ nagy bortermelő országaiban, de az
EU-ban sem gyakorlat, mert a hamis bor forgalmazásának elkerüléséért a
bortermelők tartoznak felelősséggel. Standolási kötelezettség a világ
egyetlen országában sincs. A borhamisítás elleni küzdelemben kizárólag a
vonatkozó szabályok betartatása és a hatékony ellenőrzés jelent védelmet.
A magyar jogi szabályozás,
amely standolási kötelezettséget ír elő a vendéglátásban, egyes
helyzetekben fizikailag kivitelezhetetlen (hordós sör, koktél készítés,
fogadások, partik italválasztéka, kitelepülés, stb.). Esetenként
szakszerűtlenségre kényszerít, továbbá az italok minőségében károsodást
idéz elő. Hátráltatja a pincérek szakmai munkáját, több munkaerőt és
adminisztrációt követel meg, amely további költséggel terheli meg a
vállalkozásokat. A törvényi kényszer a világhírű gasztronómiájáról
elismert magyar turizmusban olyan negatív következményekkel fog járni,
amelyek, nemcsak a vendégek számára nyújtott kínálat beszűkülését vonja
maga után, de a tisztességes magyar bortermelőknek hosszabb távon
értékesítési gondot is jelentheti.
·
a hazai borokat a vendéglátás nem fogja az
eddigiekhez képest kiemelten szerepeltetni,
·
minimálisra fog szűkülni az üzletek
italválasztéka,
·
az EU csatlakozást követően a bővebb
kínálatból a vállalkozók a legkedvezőbb ajánlat mellett fognak dönteni.
A Magyar Kereskedelmi és
Iparkamara Idegenforgalmi Kollégiumának tagjai egyetértenek a
vendéglátásban működő szakmai szervezetek kezdeményezésével és az
idegenforgalomban érintett valamennyi vállalkozó nevében tiltakozásukat
fejezik ki a standolási kötelezettség bevezetése ellen, és támogatják a
törvény módosítását, a standolási kötelezettség megszüntetése érdekében. A
kollégium tagjai arra kérik a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét
Dr. Parragh László urat és a területi kamarák elnökeit, hogy a területükön
működő országgyűlési képviselőket személyesen győzzék meg
törvénymódosítási kezdeményezés támogatásáról.
A Magyar Vendéglátók
Ipartestülete 2004. április 20-án 10.30 órakor a budapesti Kárpátia
étteremben sajtótájékoztatót tart, amelyen kéri a vendéglátásban érintett
országos szervezetek támogatását és várja az Üzleti 7 részvételét is.
Budapest, 2004. április
14.
Horváth
Vilmos
az
Idegenforgalmi Kollégium elnöke
(2004.02.04.)
A
fővárosi parkolási rendszer átalakítására vonatkozó javaslat kamarai véleményezése.
A
Fővárosi Önkormányzat 1993. március 11-én elfogadott rendeletben
szabályozta a parkolással kapcsolatos kérdéseket. Ez a rendelet többször
került azóta módosításra, de alapvető megközelítése azóta is megmaradtak.
A
Fővárosi Önkormányzat 2004. január 29-i ülésén fogja áttekinteni
a parkolással kapcsolatos tapasztalatait és ekkor fog feltehetőleg
egy új parkolási koncepciót elfogadni. Az elfogadásra javasolt koncepció
főbb elemei a következők:
-
A
vitát előkészítő tanulmány világosan megmutatja azt, hogy a gépkocsik
számának várható emelkedése a főváros nagy területeit teszi lakhatatlanná
hiszen a jelenlegi gépkocsi szám belátható időn belüli megduplázódására
lehet a fővárosban számítani, ennyi közterület pedig a parkolásra
egyszerűen nem áll rendelkezésre.
-
A
vitát előkészítő tanulmány ennek a problémának a megoldására
azt javasolja, hogy a közterületek, utcák eddig ingyenes parkolóit,
melyek elsősorban az ott lakók parkolási igényeit hivatottak
kielégíteni tegyék más célúvá és így térítéskötelessé is. Elképzelés
kiegészítéseképpen a koncepció több parkolóház építését irányozza
elő.
-
A
főútvonalakon és általában a frekventált helyeken lévő parkolók
ezt követően kizárólag a rövid távú megállásokat szolgálnák,
melyek a város közfunkcióinak a részei, tehát a kereskedelmi,
hivatali, kulturális ügyek intézéséhez így biztosít a város parkolóhelyeket.
-
A
koncepció megerősíti már az 1993-as határozat alapjául is szolgáló
elképzelés megvalósításának fontosságát, minél több a városba
irányuló utazás a tömegközlekedésre kell irányítani, és az ehhez
szükséges nagyméretű P+R parkolókat kell építeni.
A
fent tömören összefoglalt elképzeléshez a BKIK a következő álláspontot
alakítja ki:
1. a
BKIK Elnöksége
-
tudomásul
veszi azt az alapelvet, hogy távlatilag a közterületen létesített
parkolóhelyek fő célja, a város működésének biztosítása
-
tudomásul
veszi azt az alapelvet, hogy a parkolóhelyek árát minden gépkocsi-használónak
kivétel nélkül meg kell fizetnie,
-
felhívja
a Fővárosi Önkormányzat figyelmét arra, hogy a parkolási bevételeket
teljes mértékben a tárolási lehetőségek fejlesztésére kell a
jövőben fordítani,
-
felhívja
a Fővárosi Önkormányzat figyelmét, hogy építési szabályzatában
szigorítson a parkolási hely megteremtésére vonatkozó kötelezettség
alóli felmentés következményeit, feltételeit és árát.
-
A
főváros saját beruházásainak elmaradása, mely a P+R parkolók
nagyfokú hiányában mutatkozik meg, már jelenleg is igen komoly
gondot okoz a főváros közlekedésében.
2. A
távlati parkolási rendszer bevezetésének feltételei:
a
BKIK Elnöksége
-
a
bevezetés feltételének tartja, hogy adott területegységen a megépített
parkolóházak parkolóhelyeinek száma elérje minimálisan az ottani
lakosság lélekszámának 60 %-át,
-
a
helyi szolgáltatók, kiskereskedők számára legyen un. ingyenes
parkolási ablak valamelyik napszak egy-két órájában, amikor lehetőségük
van a szállítás megoldására,
-
az
un. mobilszolgáltatók (pl. vízvezeték-szerelés, gázszerelés,
burkolás,) számára - a BKIK támogatása esetén - speciális, hosszú
idejű parkoló-használat kedvezményes megoldására legyen lehetőség
(pl. mobil parkoló-kártya, mely valamennyi körzetben érvényes,
6-8 órás parkolásra jogosít),
-
az
egyes lakóterületeken kerüljenek kialakításra un. ipari szigetek,
amelyeken azok az ipari szolgáltatások kapnak helyet, amelyek
nagy parkoló-igényűek és a város működéséhez nélkülözhetetlenek
(ugyanezek az ipari szigetek megoldást adnak az ipari szolgáltatások
telephely-engedélyezésével kapcsolatos gondok felszámolására
is).
3. Követelmények
a parkolási rendszerrel kapcsolatban
a
BKIK Elnöksége
-
a
parkolási rendszertől elvárja, hogy egységes nyilvántartású és
ügyfélszolgálatú legyen, 1-2 kerületenként legyen egy ügyfélszolgálati
irodája és egyetlen kártya tudja kezelni a fizető automatákat,
-
legyen
biztosítva a hosszabb idejű parkolás technikája, legyen lehetőség
arra, hogy mobiltelefonon, vagy interneten az egyes gépkocsik
parkolási ideje meghosszabbítható legyen,
-
a
rendszernek biztosítania kell a számviteli törvénynek megfelelő
számlaadás lehetőségét.
4. A
parkolási feltételek kialakításával kapcsolatban
a
BKIK Elnöksége
-
javasolja
annak megvizsgálását, hogy a BKIK számára a mélygarázsok és a
parkolóházak építésében közreműködjön és a parkoló társaságokban
- akár képviselőként - részt vegyen
-
javasolja
a városvezetésnek a pincék garázzsá alakításának elősegítését,
olcsó technológia kialakítását, az átalakítás önkormányzati,
pénzügyi támogatását,
-
javasolja,
hogy jelöljön ki az önkormányzat gépkocsi feltételével végezhető
szolgáltatások (pl. kisebb kereskedelmi raktárak) számára koncentrált
telepeket,
-
javasolja
a turizmusnak megfelelő parkolási rendszer és parkolási helyek
kialakítását, egy un. turizmusparkolási terv közös kidolgozását
és megvalósítását.
Összefoglalva
a BKIK Elnöksége azonnali és halaszthatatlannak tartja a P+R parkolók
fővárosi építését, ezt a parkolási rendszer reformja alapvető feltételének
tartja. Fontosnak tartja és felhívja a város vezetésének figyelmét
erre, hogy a parkolásban - mint ahogy a többi kérdésben is - fordítson
fokozott figyelmet a vállalkozások érdekeire, sajátos problémáira.
Felhívja ezentúl arra is a figyelmet, hogy a turisztikai szempontú
parkolási igények feltérképezése, megvalósítása, érvényesítése mind
a városnak, mind pedig a vállalkozásoknak alapvető érdeke.
Javasolja
ezentúl kísérletképpen a kiemelt övezetekben a szombati fizető parkolás
megszüntetését, kísérletet téve ezzel arra, hogy a belvárosi területek
kiskereskedelme lehetőséget kapjon a bevásárlóközpontokból az oda
áramló vásárlóközönség részleges visszacsábítására.
(2004.01.19)
Közös fellépés az
építési vállalkozások érdekében
Mikor jogos az áfa-fizetés?
A
Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke, Tolnay
Tibor és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Koji László
azzal a kéréssel fordult az Apeh elnökéhez, Király László Györgyhöz,
hogy adjon szakmai iránymutatást az építőipar egészét érintő kérdésben.
Egyik tagvállalatuk ugyanis azt jelezte, hogy az APEH Dél-Budapesti
Igazgatósága által végzett utólagos adóellenőrzés keretében az áfa
törvényre hivatkozva nem fogadta el szabályosnak a szervezet által
követett számlázási és áfával kapcsolatos adózási gyakorlatot, mely
gyakorlatot egyébként az egész építőipar azonos módon alkalmaz az
áfa törvény bevezetése óta. A 2000-ben alakult szervezetnek 1 darab
munkáját ellenőrizte a hivatal, s két év alatt (2000, 2001) 75 millió
forint adóhiányt állapított meg az áfa adónemben!
A
szakma egységesen azt a gyakorlatot követi, amit a hivatkozott adóellenőrzés
nem fogad el. Az egész szakmára veszélyt jelentő jelként értékeli
az ÉVOSZ és a BKIK a most felbukkant új megközelítést az adóhatóság
részéről, hiszen ezzel a megközelítéssel a nagy forgalmat és több
projektet bonyolított cégek mindegyikénél milliárdos nagyságrendű
adóhiányt lehet kimutatni, mely a cégek biztos tönkremenetelét eredményezi.
Ezért az említett szervezetek kezdeményezték e gyakorlat áttekintését,
és szükség esetén olyan jogszabályi változás előkészítését, mely
félreérthetetlenül tartalmazza az építőipari vállalkozások adókötelezettségét
a jövőre nézve.
Az
építőiparban általánosan követett szakmai gyakorlat az áfa törvény
életbelépését követően alakult ki. A szerződő felek a szerződésben
– lévén nagy összegű és hosszabb átfutási idejű munkákról van szó,
ahol a vállalkozótól nem várható el a projekt teljes megfinanszírozása,
a megrendelő pedig nem hajlandó elismert teljesítmény nélkül előleget
fizetni – a szerződés szerinti szolgáltatás szakaszos megvalósításában,
a szerződésben rögzített megvalósítási szakaszok (elvégzett munkák,
helyszínre leszállított gépek, berendezések, szerkezetek) teljesítésének
részelszámolásában állapodnak meg. A részteljesítés és a részelszámolás
feltételeit, műszaki tartalmát, az ennek megfelelő értéket vagy készültségi
fokot a szerződésben meghatározzák úgy, hogy a szerződés szerinti
részteljesítés, az elszámolásra kerülő megvalósítási szakaszok, munkák
egyértelműen megállapíthatók és ellenőrizhetők. A részteljesítmény
elvégzését a megrendelőnek el kell ismernie, melyet teljesítmény-igazoló
jegyzőkönyv felvételével rögzítenek a felek. A munkát a megrendelő
általában nem veszi fizikailag át, hiszen a vállalkozónak további
feladatai vannak az adott építkezésen. Átadás-átvételi eljárásra
a szerződés komplett befejezésekor kerül sor.
A
kiadott teljesítés-igazolás alapján a vállalkozó részszámlát bocsát
ki, mely számlán a teljesítés kelte a teljesítést igazoló jegyzőkönyv
dátumával egyezően kerül rögzítésre. A részszámlán az áfa törvény
16. §-ának megfelelően felszámítják és annak alapján befizetik az
áfát, amit a megrendelő, mint beszerzést terhelő adót levon az általa
fizetendő adóból. A megrendelő is számlázza a kivitelező felé az
adott szakaszhoz nyújtott szolgáltatását. Az átadás-átvételi eljárás
keretében (a szerződés végén) átadás-átvételi jegyzőkönyv kiállításával
erősítik meg a szerződés teljesítésének tényét. Ez alapján állítják
ki a végszámlát, mely a részelszámolásokkal még el nem számolt munkarész
értékét tartalmazza.
Az
APEH a fent bemutatott gyakorlatot a következő indokkal nem fogadta
el. Véleményük szerint – annak ellenére, hogy elismerik a részelszámolások
szerződéses megalapozottságát, a teljesítés megtörténtének szabályos
igazolását – az áfa törvény értelmében a részelszámolások alkalmával nem történik
termékértékesítés vagy szolgáltatás nyújtás, mivel a megrendelő az
elkészült részmunkákat nem veszi át, így a megrendelő az elkészült
részmunkák felett tulajdonosként nem rendelkezik. Emiatt a részszámlákon
szereplő összegeket az áfa törvény 17. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozva
előlegnek minősíti, s előlegről lévén szó csak a pénzügyi rendezés
időpontjában, mint teljesítési időpontban ismeri el a megrendelőnél
az áfa levonási jog keletkezését. Ez azt jelenti, hogy például egy
60 napos fizetés esetén a részszámla alapján levont áfát idő előttinek
minősítik, s csak két hónap múlva, mint adott előleg áfája kerülhet
be a jogos visszaigény közé.
Ugyanezt
a jogügyletet – bár hangsúlyozzák, hogy itt is előleg a helyes tényállás
– adózási szempontból egész másként ítélik meg, ha a vállalkozó fizetendő
áfájáról van szó.
Az
áfa törvény 40. §. (6) bekezdésére hivatkozva – az adó megfizetésére
köteles az is, aki olyan bizonylatot bocsát ki, amely adóösszeget
is/vagy adómértéket tartalmaz – a fizetendő adót a részszámlában
feltüntetett teljesítési időpontban tartják helyénvalónak.
E
„kreatív” jogértelmezéssel azonnal előállítható egy nagy tömegű adókülönbözet,
mivel csak a levonható adó összegét mozgatja az APEH.
Az
ÉVOSZ és a BKIK véleménye szerint a fenti jogértelmezés nem tekinthető
rendeltetésszerű joggyakorlásnak, s az nem vezethető le a jogszabályokból
sem. Az áfa törvény 16. §-a ma is adóztatható tényállásként nevesíti
a részteljesítést is.
Az
APEH által kiadott 1995/107. iránymutatás a „Fővállalkozásban épülő
beruházás teljesítési időpontja az áfa vonatkozásában”, valamint
a 2001/28 APEH iránymutatással módosított 1996/16 APEH iránymutatások
közvetlenül, illetve az utóbbi közvetve ugyancsak azt erősíti, hogy
részelszámolásoknak helye van az építőiparban.
A
vállalkozások nem tartják helyénvalónak az előlegkénti értelmezést
azért sem, mert az ÁFA törvény 17. §-a szerinti előleg lényeges kritériuma
az, hogy az előleget a teljesítést megelőzően fizetik.
A
bemutatott gyakorlat szerint a vállalkozónak kell előljárnia a teljesítéssel,
s a fizetés csak elismert teljesítést követően történik meg, mely
így vállalkozási díjrészletnek felel meg. Összeegyeztethetetlennek
tartják a vállalkozók azt az APEH megközelítést is, mely az áfa törvény
szempontjából előlegnek minősített részszámlákat minden további nélkül
elfogadja árbevételnek (kimenő számlák) és közvetített szolgáltatásnak
(befogadott alvállalkozói számlák) abban az adóévben, melyekre vonatkozóan
a részszámlákat kibocsátották a társasági adó megállapításakor.
Az
APEH elnöke – a pénzügyminisztériumi egyeztetést követően – válaszolt
az ÉVOSZ és a BKIK közösen írt levelére. Válaszában felhívja a figyelmet
arra, hogy már az országgyűlés előtt van az áfa törvény módosításáról
szóló javaslat, amely várhatóan 2004. május elsején lép hatályba.
Ebben az szerepel, hogy a jövőben a részteljesítésekhez kötődő rész-számlákban
az áfa felszámítható és visszaigényelhető lesz attól függetlenül,
hogy használatba-adás vagy részleges, részbeni átadás-átvétel kapcsolódik-e
a részteljesítéshez.
Ez
a módosítás pedig már elfogadható az építési vállalkozók számára
is.
(2003.09.10)
Fogyasztói
árkiegészítés
A
Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara véleményezte A fogyasztói
árkiegészítésről szóló törvény tervezetét.
A
véleményezés során megállapította, hogy a tervezett intézkedések
nincsenek összhangban az EU irányelveivel, célkitűzéseivel. Mivel
az unióban a vonatkozó áfa-irányelv a személyszállítási közszolgáltatást
a kedvezményes kulcs alá sorolja, nálunk is ez lenne reális.
A
tervezett intézkedések nem segítik a közlekedéspolitikát, a tömegközlekedést
pedig egyre hátrányosabb helyzetbe hozzák (áfa-emelés, kedvezmény
csökkentés, árkiegészítés volumenének befagyasztása, illetve a városi,
helyi autóbuszközlekedés fix összegű fogyasztói árkiegészítésének
megállapítása). Ez a hátrányosabb helyzet relatív – a személygépkocsikhoz
képest - és abszolút értelemben is értendő.
Az
áfa és egy körülbelül az inflációval arányos tarifaemelés együttesen
már 15 százalékos mértéket jelent. Ehhez társul még az önálló keresettel
nem rendelkező egyes társadalmi rétegeknél a kedvezmény változásából,
továbbá a személyhajózásnál az árkiegészítés megszüntetéséből következő
további 30-100 százalékos drágulás. Ez együttesen olyan teher, amelynek
következtében jelentős utasforgalom csökkenés is várható. Ez a szolgáltatók
bevételeinek is a csökkenését eredményezi, ezért a szolgáltatások
visszafogására kényszerülnek. Végső következmény tehát nemcsak a
lakossági árdrágulás, hanem a szolgáltatási színvonal visszaesése.
Ha
a szolgáltatók működése ellehetetlenül, akkor vagyonuk, az állami
vagy önkormányzati tulajdonú társaságok esetében pedig az állami,
önkormányzati vagyon felélésére kényszerülnek.
Az
előterjesztés nem fogalmazza meg egyértelműen, hogy az árkiegészítés
az állam által a rászoruló társadalmi rétegeknek nyújtott szociálpolitikai
juttatások ellentételezése, nem pedig a vállalatoknak adott támogatás.
Az
eddig alkalmazott elv helyes volt: az állam által elrendelt kedvezmények
bevétel elmaradását az állam megtérítette a szolgáltatóknak. Továbbra
is azt kell
célul
tűzni, hogy a kedvezmény elrendelője teljes egészében térítse meg
annak anyagi következményeit. A fix összegű árkiegészítés bevezetésével
– annak anyagi feltételeinek hiánya miatt - nem ért egyet a kamara.
A
tanuló-nyugdíjas bérletekhez tartozó árkiegészítési összegekre vonatkozóan
a javasolt kategorizálás helyessége vitatható: nem veszi figyelembe
és tovább nehezíti az egyébként is anyagi gondokkal küszködő önkormányzatok
finanszírozási helyzetét, kategórián belül a település nagyságát
és a nyújtott szolgáltatás terjedelmét, továbbá konzerválja a díjtalan
utazások árkiegészítésénél eddig is vitatott megkülönböztetést.
Budapest,
2003. szeptember 10.
(2003.08.14)
EVA+
A
BKIK GAZDASÁGPOLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK JAVASLATA
Az
EVA bevezetését a potenciálisan érintett mikro vállalkozói körben
igen nagy érdeklődés és várakozás kísérte. Azonban hamar nyilvánvalóvá
vált, hogy a legtöbb (jellemzően anyagigényes) hagyományos kisipari
szakma (termék előállítók, javító szolgáltatók), valamint a kereskedelem
és vendéglátás számára rendkívüli egyszerűsége ellenére nem rentábilis
az EVA választása.
Ez
nagymértékű csalódást váltott ki elsősorban a társaságok, valamint
azon egyéni vállalkozók körében, akik számára az SZJA-ban biztosított
átalány - az alacsony bevételi küszöb miatt - nem választható.
Alapvetően
meg kívánjuk jegyezni, hogy az EVA kidolgozásának oka deklaráltan
kettős volt: egyrészt meg kívánták szüntetni a szükségtelen számlagyűjtési
kényszert, másrészt könnyíteni akartak a kisvállalkozások adminisztrációs
terhein. Leszögezhetjük, hogy a két kitűzött cél közül, csak az egyik
teljesült; a szükségtelen számlagyűjtést kiváltotta az EVA, de a
kézműves és kereskedelemmel foglalkozó kisvállalkozások adminisztrációs
terheit nem csökkentette érdemben.
Az
előzetes várakozások ismeretében elmondható, hogy a mikrovállalkozói
körben elemi igény mutatkozik az EVA-szerű rendkívül egyszerű adózási
mód iránt. Ennek csak látszólag mond ellent az, hogy 2003-ra összesen
59.792 vállalkozás (35 913 egyéni vállalkozó és 23 879 társas vállalkozás)
választotta jogszerűen az EVA-t. A 2002. évi bejelentkezési határidő
közeledtével elharapódzó irreális „rémhírek” ugyanis sok EVA-ra alkalmas
céget és egyéni vállalkozót riasztottak el az EVA választásától.
Mindezekre
tekintettel javasoljuk az EVA mellett egy olyan átalányadó bevezetését,
amely tekintettel van a magas költségigényű tevékenységet folytatókra,
melyet az EVA-hoz hasonlóan egyéni vállalkozók és társas vállalkozások
egyaránt alkalmazhatnak, de amely a lehető legegyszerűbb módon biztosítja
a költségarányos adóterhelést, és a számlával történő beszerzésben
való érdekeltséget.
Minden
átalányadó egy bizonyos bevételi határig működik. E formára a
jövő évre javasoljuk az EVA+ felső határaként a 30
millió Ft bruttó árbevételt.
Az adó számításának az alapja - hasonlóan az EVA alapjához -
ez a bruttó bevétel. A számított adó e formában javaslatunk szerint
legyen 18
%.
Az
átalányadó kiterjesztésének a feltétele azonban az, hogy a kiadások,
a költségek is legyenek figyelembe véve; ezért az előzőekhez képest
a fizetendő adót csökkenteni kell. Javaslatunk szerint ez a csökkentés
a beszerzési számlák együttes összegének 12 %-a legyen, így tehát
a fizetendő adó a számított adó összege csökkentve a beszerzési
számlák adójának 12 %-ával.
Természetesen
több féket is érdemes a rendszerbe beépíteni; egyrészt a beszerzési
számlák közül - az áfa rendszer védelme érdekében - ki kell zárni
az EVA-s számlákat.
A
költségvetés védelme érdekében minimális kulcsot is elő kell írni;
a fizetendő adó minimuma legyen a mai bruttó átlagnyereség; a bevétel
8 %-a.
Az
EVA védelmében javasoljuk, hogy a számított adó csak abban az esetben
legyen csökkenthető, ha a beszerzési számlák együttes értéke meghaladja
a bruttó bevétel 25 %-át.
Egyébként
ez az átalányadó ugyanazokat az adókat váltaná ki, mint az EVA,
szabályai, bevezetési és egyéb feltételei ugyanazokat tartalmaznák,
mint az EVA törvény.
Látható,
hogy a vállalkozók számára a kiadási és a bevételi számlák nyilvántartására
csökken az adminisztrációs teher. A költségvetési bevétel szükségszerűen
nő; hiszen az adó minimuma a mai bruttó átlagnyereség.
A
javasolt konstrukció lényege:
- Bevétel
fogalma megegyezik az EVA bevételi fogalmával (bruttó ÁFA-t is
magában foglaló)
- A
választhatóság bevételi értékhatára évi 30 000 000 forint.
- A
számított adó a bevétel 18 %-a
- A
fizetendő adó = a számított adó csökkenve a nem alanyi adómentes,
a nem EVA-s és a nem e javaslat szerinti szállítótó által kibocsátott
beszerzési számlák együttes bruttó (az ÁFA-t is magában foglaló)
értékének 12 %-ával
- A
fizetendő adó nem lehet kevesebb, mint a bevétel 8,00 %-a
- A
számított adó csak abban az esetben csökkenthető, ha a beszerzési
számlák együttes bruttó értéke eléri vagy meghaladja a bruttó
bevétel 25 %-át
- A
fizetendő adó ugyanazokat az adókat váltja ki, mint az EVA
- A
bevételek nyilvántartása mellett azonos szabályok szerint a beszerzési
számlákat is nyilvántartásba kell venni.
- Az
egyéb szabályok és feltételek megegyeznek az EVA szabályaival.
E
javaslat szerint a bevétel 25 %-ának megfelelő igazolt beszerzés
(számlás költség) mellett a fizetendő adó megegyezik az EVA mértékével,
tehát éppen
15
%, ennél kisebb arányú beszerzési számla felmerülése esetén a számított
adó csökkentésére nincs mód. Ez a magasabb (18 %-os) induló adókulcs
és a legalább a bevétel ¼- részét elérő számlás költség követelmény
a biztosíték arra, hogy a magasabb bevételi határ ellenére ne legyen
érdeke olyan vállalkozásnak ezen átalány választása, amely egyébként
az EVA-t választaná. Ha a számlával igazolt költség éppen 50 %-a
a bevételnek, akkor a fizetendő adó a bevétel 12 %-a. Ahhoz, hogy
a fizetendő adó a bevétel 10 %-a, vagy kevesebb legyen, a bevétel
2/3-át elérő (meghaladó) számlával igazolt költség felmerülése szükséges.
Meggyőződésünk,
hogy az eddigiekben vázolt új átalányadó sokat javít a kisvállalkozások
helyzetén, működési módján, ugyanakkor egy olyan vállalkozói kör
számára ad egyszerűbb adózási lehetőséget, amelyik igen kevéssé nyereséges,
ezért a javaslatot megvalósítva többletbevétel jelenik meg a költségvetésben,
így a döntéshozónak mind politikai mind pedig fiskális szempontból
alapvető érdeke.
Budapest,
2003. augusztus 14.
(2003.06.13)
A
BKIK a helyiségbérleti szerződésekre vonatkozó törvény módosítását
javasolja
Bár vészesen közeledik 2004. január elseje, vagyis az az időpont, amikor
lejár a helyiségbérletekre vonatkozó 10 éves moratórium, még semmilyen
érdemi módosítást nem sikerült elérni az ügyben. Ezért a Budapesti
Kereskedelmi és Iparkamara elnöke vezető politikusokhoz fordult
segítséget kérve.
Csillag István gazdasági miniszter már korábban támogatásáról biztosította
a kamara törekvéseit, legutóbb pedig a BKIK elnöke Kuncze Gáborhoz,
a Szabaddemokraták Szövetségének frakcióvezetőjéhez fordult levélben,
kérve, hogy támogassa a kamara elképzeléseit a vállalkozók érdekeinek
védelmében, s érje el a „Lakástörvény” (1993. évi LXXVIII. tv.) módosítását
a törvényhozásban.
A levélben Koji László leírja, hogy a rendszerváltást követően az addig
állami tulajdonú üzlethelyiségeket, műhelyeket fokozatosan eladták.
Mivel több érdekcsoport is harcba szállt a nem lakáscélú helységek
bérleti jogának megszerzéséért (többek között az azokat működtető állami
vállalatok, önkormányzatok, lakásszövetkezetek) egy kompromisszum értelmében
az üzlethelyiségek tulajdonjoga általában az önkormányzatoké lett.
Ugyanakkor bevezették az úgynevezett bérleti jogot, amely az addigi
működtetőké, azaz elsősorban - az állami vállalatokon keresztül – az
államé lett. A bérleti jogokat ezt követően privatizálták, így alakult
ki a mai kiskereskedelmi tulajdonszerkezet. A politika több olyan ígéretet
is megfogalmazott, mely szerint a vállalkozók majd kedvezményes áron
megvehetik azokat az üzlethelységeket, amelyek bérleti jogát birtokolják,
sőt ezt egy törvényjavaslatban kodifikálták is. Az önkormányzatok azonban
érdekeik sérelmét fedezték fel ebben az elképzelésben és az Alkotmánybírósághoz
fordultak, amely kimondta, hogy a tulajdonos tulajdonláshoz fűződő
alapvető jogait nem korlátozhatja az Országgyűlés, ezért ez a törvényjavaslat
végül is nem lépett érvénybe, majd – egy más eljárás keretei között
- a bérleti jog tulajdonlásához fűződő jogok érvényesülését az Alkotmánybíróság
10 évben korlátozta. Ez a határidő most érkezett el, és a bérleti jogot
birtokló vállalkozások számára ez igen nagy bizonytalanságérzetet okoz,
s jelentős vállalkozói érdekeket sért. A bérbeadó ugyanis a határozatlan
idejű bérleti szerződések felmondását - 2003 decemberét követően -
bármikor, egy éves felmondási idővel megteheti, minden indoklás és
kártérítési kötelezettség nélkül. Az ebbe a helyzetbe került kisvállalkozások
gyakran felvetik, hogy az üzleteket sokszor maguk alakították ki, minden
felszerelés és berendezés saját beruházásuk, az adott üzlethelységhez
kötődik, szellemi termékük, sőt nemcsak saját egzisztenciájuk, hanem
gyakran egész családjuk élete is egyben.
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ezért egy olyan javaslatot dolgozott
ki, mely nem sérti az önkormányzatok tulajdonhoz fűződő jogait, ugyanakkor
növeli a vállalkozások biztonságérzetét. Ez a megoldás az előbérleti
jog intézményének bevezetése a határozatlan idejű bérleti szerződések
esetére. Az előbérleti jog ugyanis lehetővé teszi azt, hogy a bérbeadó
(esetenként az önkormányzat) gyakorolja tulajdonosi jogait, piaci értékű
bérleti díjat szedjen, előírjon működési területet (TEÁOR), vagy más
kikötéseket tegyen. Ugyanakkor a vállalkozó számára is lehetővé teszi,
hogy a kialakított piaci feltételek mellett folytassa vállalkozását.
Azért, hogy e kikötés megkerülése színlelt szerződéssel lehetetlen
legyen a kamara szükségesnek látja e jog két éves kiterjesztését. Javasolja
tehát, hogy a jogalkotó a „Lakástörvényt” (1993. évi LXXVIII. tv.)
módosítsa a következők szerint; azaz a törvény 43. §-át új (4) bekezdéssel
javasolja kibővíteni. Ennek szövege a következő:
„A bérbeadó a határozatlan időre kötött szerződést - ha a felek másként
nem állapodtak meg - cserehelyiség biztosítása, és a 24. § (1) bekezdés
a)-d) pontjaiban meghatározott esetek fennállása nélkül is felmondhatja.
A felmondási idő egy évnél rövidebb nem lehet.
Az önkormányzati helyiségre - ha a törvény másként nem rendelkezik
- a határozatlan időre kötött szerződést cserehelyiség biztosítása
nélkül öt évig - a 24. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott
eseteket kivéve - felmondani nem lehet.
a bérlőt - ha a felek másként nem állapodnak meg - a bérleti jogviszony
felmondását követően előbérleti és elővásárlási jog illeti meg. A felmondást
követően az adott bérleményre vonatkozó más bérlővel kötött bérleti
szerződés csak akkor válik hatályossá, ha a (korábbi) bérlő előbérleti
jogáról lemond.”
Annak a garanciájaként, hogy színlelt szerződéssel ne lehessen megkerülni
az előbérleti jogot és az elővásárlási jogot, azt javasolja a kamara,
hogy az előbérleti és az elővásárlási jog - az előzőekben rögzített
esetekben - két évig maradjon fenn. Ezért a törvény 43. §-át új (5)
bekezdéssel javasolja kibővíteni:
„Az előbérleti jog a bérlőt a bérleti jogviszony megszűnésének napjától
kezdve 2 évig illeti meg, függetlenül attól, hogy a bérbeadó hány alkalommal
kötött az adott helyiségre bérleti szerződést. „
A kamara elnöke levelében arra kéri az SZDSZ frakcióvezetőjét, hogy
kezdeményezésüket ismertesse frakciójával és aktívan támogassa is azt.
Egyben felajánlja, hogy személyes konzultációra is szívesen áll a frakció
tagjainak rendelkezésére.
(2003.06.05.)
Nyilatkozat
Budapest közlekedése jelenlegi állapotában mind a lakosság, mind a
vállalkozói réteg számára tarthatatlanná vált. A főváros úthálózata
a 100 évvel ezelőtti fejlesztési koncepciónak megfelelően alakult
ki.
Az úthálózat fejlesztésének elmaradása és a motorizáció robbanásszerű
fejlődése a meglévő utakat fokozottabban rongálja és alkalmatlanná
teszi a közlekedésre.
Sajnálatos módon az építésekre és a felújításokra biztosított források
nem elegendőek, és úgy érezzük a felújítások esetenként „tűzoltó” jelleggel
történnek. Véleményünk szerint egyes városrészekben végrehajtott kivitelezések
nincsenek kellőképpen összehangolva, megfelelően előkészítve, hiányoznak
az ilyen esetekben elengedhetetlenül szükséges kerülő utak, illetve
ezek megfelelő kapcsolódása. Így a túlzott forgalom és a javítások
által okozott torlódások együttes hatása egyes vállalkozói rétegek
számára a napi munkavégzést akadályozó tényezővé vált.
Kérjük Budapest Főváros Önkormányzatát, hogy költségvetéséből nagyobb
hányadot fordítson a fejlesztésekre, az útfelújításokra, s ezek előkészítését
nagyobb körültekintéssel végezze.
Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara
(2003.05.13)
Állásfoglalás
EU áfa-ról
A Budapesti Kereskedelmi
és Iparkamara Gazdaságpolitikai Bizottsága áttekintette az európai
uniós csatlakozásig kialakítandó áfa kulcsokkal kapcsolatos vállalkozói
érdekeket
Javasolja, hogy az áfa kulcsok – az Európai Unió irányelveinek figyelembevételével
– legyenek három szintűek, kerüljön bevezetésre egy kedvezményes, 5
% körüli kulcs, kerüljön megtartásra, a 12 %-os kulcs, és kerüljön
csökkentésre a legmagasabb Áfa kulcs.
Javasolja, hogy a legmagasabb kulcs a csatlakozás időpontjáig 20 %-
ra, mérséklődjék, és a későbbiekben tovább csökkenjen.
Állásfoglalás
telepengedélyezésről
A telepengedély
alapján gyakorolható ipari és szolgáltató tevékenységekről, valamint
a telepengedélyezés rendjéről szóló 80/1999. (VI. 11. ) Kormányrendelet
módosításához
A
Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara erőteljesen tiltakozik a telepengedélyezési
eljárás módosításáról szóló kormányrendelet elfogadása ellen. A
rendelet ugyanis több helyen alapvetően sérti a vállalkozói érdeket,
kéri, hogy azt a kormány jelenlegi formájában semmi esetre se fogadja
el.
A
Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara nem tartja elfogadhatónak, hogy
· A
szomszédjogok szélesítésével bármilyen – a rendelet hatálya alá
tartozó - vállalkozás felszámolhatóvá válik egy – közvetlenül talán
nem is érintett szomszéd esetleg rosszindulatú érdekérvényesítő
kezdeményezése kapcsán
· A
szélesítés következtében a lakóterületekről kikerülő valamennyi
ipari és kézműipari szolgáltatás városszerkezet és ellátás módosító
hatása felborítja a településszerkezetet, ellátatlanul hagyja a
lakosság széles körét.
· A
tevékenységgyakorlás bürokratikus megközelítése nem a környezet
zavarását, terhelését, illetve szennyezését szankcionálja, hanem
a tevékenység TEÁOR számát, nem hagyva lehetőséget még az Európában
mindenütt támogatott kisiparnak sem.
· A
hatóság nem vizsgálja a tevékenység megkezdésekori állapotot, holott
gyakran a szomszédok a tevékenység megkezdése után építettek, költöztek
az adott településrészre és így a vállalkozások számára fel nem
róható a zavaró hatás, az ugyanis köztudott volt.
· A
hatóság vizsgálatával olyan alapvető vállalkozói jogot is sért
mint a nyitvatartási idő.
· A
hatóság nem vizsgálja automatikusan az általa okozott kárt, nem
állapít meg automatikusan kártérítést, így e szempont a vizsgálatban
és a döntésben nem játszik szerepet, holott esetenként igen nagy
összegű okozott kárról van szó.
Fentiek
alapján a BKIK javasolja a kérdés teljes mértékű újragondolását,
és a jogszabályalkotás felfüggesztését.
Állásfoglalás
telefon áfa-ról
A
Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesülete
és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági Bizottsága
az alábbi állásfoglalást teszi közzé a vállalkozások telefonhasználatára
bevezetett általános forgalmi adó levonás korlátozásával kapcsolatban.
Elfogadhatatlannak
tartjuk, hogy a vállalkozások telefonhasználatánál a felmerült
telefon díjakból az áfának csak 70%-a vonható le, arra hivatkozva,
hogy a 30 százalék minden esetben magáncélú használat. Ez olyan
vélelem, ami nem veszi figyelembe a tisztességes adózók érdekeit,
de még azokét sem, akik a vélelemtől eltérő mértékben használják
és téríttetik meg dolgozóikkal a magáncélú beszélgetéseket.
Megengedhetetlennek
tartjuk, hogy ezzel a szabályozással azt sugallja a törvényalkotó,
minden vállalkozó adócsaló és a telefon magáncélú használatával
egyöntetűen megrövidítik az adóbevételeket.
A
vélelmezett magáncélú használat állítása ugyanis figyelmen kívül
hagyja, hogy a telefonokat a tulajdonos elsősorban az üzleti, hivatalból
történő használatára szerzi be, és tartja fenn. Az ilyen célú használat
viszont nem tekinthető eredendően – még meghatározott arányban
sem – magáncélú használatnak.
Ez
az előírás álláspontunk szerint vélhetően nem állná ki az alkotmánybírósági
próbát sem, mivel a vélelmen alalpuló előírásokat csak kivételként
és többletgaranciák mellett lehet az adóeljárásban alkalmazni.
Ilyen többletgarancia az lehetne, hogy a vállalkozóknak lehetővé
kellene tenni a vélelemmel szembeni ellenbizonyítást, amivel kimutathatnák,
hogy mennyi volt a tényleges magáncélú telefonálás, ami után az
áfát (és a beszélgetés alapdíját is) meg kellene fizettetni a magánszeméllyel.
Aki ezt azonban nem választaná, arra nézve maradna a diktált levonási
tilalom.
Ez
a megoldás megfelelne az Európai Unió 6. Sz. un. áfa irányelvének
is.
Megértve,
hogy a költségvetési kiadások finanszírozásához többletbevétel
szükségeltetik, de ennek nem lehet módja a fűnyíró elvén működő
elvonás.
Reméljük,
hogy a kormányzat felismeri, hogy nem jó, ha a vállalkozásokat
olyan elvonásokkal terheli, amit azok még igazságtalannak is éreznek,
és minél előbb egyeztetések kezdődnek a munkaadói és a szakmai
érdekképviseletekkel a mindenkinek elfogadható megoldás kidolgozására,
már ez évi, évközi bevezetésére.
| Zara
László |
Vadász
György |
Egészségügyi
állásfoglalás
A Budapesti
Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaságpolitikai Bizottsága áttekintette
a Kormány által elfogadott és az Országgyűlés elé beterjesztett T2702.
számú törvényjavaslatot az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi
közszolgáltatások szervezéséről.
A BKIK üdvözli, hogy a törvényjavaslattal lehetővé válik az egészségügyi
szolgáltatók versenye, megnyílik az út az egészségügyi vállalkozások
működése előtt. E törvényjavaslat elfogadásával lehetővé válik a vállalkozói
tőke bevonása az egészségügy területére. Ez a többletforrás jelentős
lökést adhat a magyar egészségügy fejlődésének. A BKIK úgy látja, hogy
a vállalkozói tőkebevonás lehetőséget ad arra, hogy modernebb, hatékonyabb
eszközöket alkalmazzunk az egészségügyben, de ez az új tőkebevonás
modernebb, kényelmesebb ellátásra ad módot; új gyógyító ellátásokra
lehetőséget adva, növeli az egészségügyi ellátás színvonalát.
A Budapestről történő forráskivonás - tehát az, hogy a Budapesten befizetett
egészségügyi járulék más településen lakók egészségügyének finanszírozására
is átcsoportosításra kerül - pusztán azzal, hogy pótlólagos tőkebevonásra
kerül sor; kompenzálódhat. Ez tehát Budapest egészségügyének új esélyt
teremt.
Az egészségügy finanszírozását a magyar vállalkozások biztosítják,
az Európában szokatlanul magas bérterhek nagy része ugyanis az egészségügy
céljait szolgálja. Ezért egy hatékonyabb egészségügy a magyar vállalkozások
és a magyar munkavállalók közös érdeke. Ezt a mostani változás elősegíti.
Megjegyezzük azt is, hogy a hatékonyságot a biztosítási elv következetes
alkalmazása tovább növeli.
Ugyanakkor a BKIK felveti, hogy az intézményrendszer reformja csak
első lépésnek tekinthető a biztonságos és hatékony működéshez vezető
úton. Javasoljuk, hogy kezdődjék meg a finanszírozás átalakítása is,
mert ez további hatékonyság javulással kecsegtet, gondoljuk végig a
több biztosítós modell kialakításának lehetőségeit.
A BKIK továbbra is figyelemmel kívánja kísérni az egészségügyi vállalkozások
érdekeit.
A Budapesti
Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) meggyőződése az, hogy a főváros
fejlődését hosszú idő óta akadályozza közlekedésének mai állapota.
A hosszú éveken keresztül elmaradt fejlesztések hatására mára a főváros
közlekedési rendszere végtelenül túlterhelt, a legkisebb zavar hatására
is súlyos fennakadások alakulnak ki nap mint nap az utakon.
A fővárosi vállalkozóknak alapvető érdeke, hogy termékeik és szolgáltatásaik
időben és késlekedés nélkül eljussanak megrendelőikhez, fogyasztóikhoz,
hiszen ez versenyképességük alapfeltétele.
A fővárosi közlekedés jelenlegi helyzetét javító minden intézkedés
egyben segíti a budapesti vállalkozásokat is, ezért támogatjuk az új
metró mielőbbi megépítését. Ugyanakkor figyelembe véve a főváros költségvetésének
mai helyzetét a BKIK elengedhetetlennek tartja a kormányzat támogatását
a közlekedés fejlesztésében, a metró új vonalának megépítésében.
A
magyar kisvállalkozások helyzetéről
Az országban tavaly
évvégén működő 860.022 vállalkozásnak 31%-a, 263.324 vállalkozás
a fővárosban tevékenykedett. Ebből 153.016 társas, 90.911 pedig egyéni
vállalkozás volt.
Az összes budapesti vállalkozásnak 2002. december 31-én mindössze 0,2%-a
nagyvállalkozás (összesen 306 vállalat), 0,7%-a középvállalkozás (1.303
vállalat) az összes többi vállalakozásban 49 főnél kevesebb alkalmazott
található. Sőt, a vállalkozások 61,8%-ában, összesen 150.644 fővárosi
cégnél nincs is alkalmazott (de legalábbis a KSH nem tud róla). Ezek
döntő része egyéni vállalkozás, az összes alkalmazottal nem rendelkező
(úgynevezett önfoglalkoztató) vállalkozás 53,4%-a egyéni vállalkozás,
vagyis az összes fővárosi egyéni vállalkozás 88,6%-a alkalmazott nélküli
is egyben. Tevékenységük szerint megvizsgálva a fővárosi cégeket, azt
találhatjuk, hogy majdnem fele (39,3%-a) a szolgáltatási szektorhoz
tartozó ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatások ágazat alá van besorolva.
Fontosnak tarjuk kiemelni, hogy 51.102 vállalkozás a kereskedelem,
javítás területén, 21.292 vállalkozás pedig az ipar, kisipar területén
dolgozik.
Az adószabályok változása a fővárosi kisvállalkozókat is közelről érinti.
Legfontosabb változás ebben az évben az egyszerűsített vállalkozói
adó, az EVA bevezetése 2003. Január 1-től. Budapesten 13.024 társas
és 11.168 egyéni vállalkozó jelentkezett be az EVA hatálya alá. Az
EVA kialakításának folyamatában a BKIK is részt vett. Fontos eredménye
a BKIK munkájának az is, hogy az átalányadó összeghatára emelkedett,
és hogy az osztalékkivétel szabályai megváltoztak, valamint csökkentésre
került az egyösszegű egészségbiztosítási hozzájárulás. A kisvállalkozók
számára adott beruházási adókedvezmény is fontos lehetőség, bár ennek
körükben való tényleges felhasználásáról nincsenek statisztikai adataink.
Ugyanakkor meg kell említenünk a vállalkozások tevékenységével kapcsolatos
költség-elszámolások ellentmondásait. Itt most csak felsorolásszerűen
utalunk a BKIK által többször felvetett problémákra: Internet és telefon
áfa, gépkocsi használat költségeinek elszámolása, reprezentáció elszámolás,
hiszen ezek - együttesen a béreket terhelő európai viszonylatban igen
magas közterhekkel – a magyar kisvállalkozások versenyképességét igen
kedvezőtlenül befolyásolják.
A kisvállalkozók – és ez alól a fővárosi kisvállalkozók sem kivételek
– nem csupán gazdasági racionalitás alapján hozzák meg mindennapi döntéseiket,
nem csak profit-szempontok érvényesülését tapasztalhatjuk. A kisvállalkozás
ugyanis nem egyszerűen egy termelési módszer, hanem sokkal inkább életforma,
a kisvállalkozó válság esetén „összehúzza a nadrágszíjat”, és gyakran
veszteségesen is tovább termel, mert ez adja a megélhetését, miközben
munkanélküli ellátásban nem részesülhet. Számukra a költségek emelkedése
rövidtávon is súlyos problémát okozhat, hiszen általában nem rendelkeznek
komoly tartalékokkal. Ebből a szempontból a bérleti költségek, mint
egyes vállalkozói tevékenységek esetén jelentős költséget kitevő költségelemek
hangsúlyossá válhatnak. Ezért is tartjuk fontosnak például az előbérleti
jog alkalmazását az önkormányzati tulajdonú üzlethelységek bérleti
díjainak ügyében.
|
