Hajas Lászlóban még bőven dolgozik ez a tűz, és munkatársait is arra igyekszik inspirálni, hogy ők se hagyják azt kialudni. Az ország mesterfodrásza számtalan szakmai sikere ellenére azt tartja: tanulni mindenkitől lehet, azonban szerinte az egyik legfontosabb dolog a minőségi képzés a szakmában. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kézműves tagozatában is ennek eléréséért tevékenykedik.
– Mindig is fodrásznak készült?
– Az elején, a tanulóévek alatt, még nem éreztem ennek a szakmának a fontosságát. Akkor szerettem bele igazán, amikor elkezdtem versenyezni. Ebben mérföldkő volt, amikor Tárnoki Laci bácsi kezei alá kerültem, és ő készített fel versenyekre. 1975-ben kezdtem el versenyezni, az előtt két évvel szabadultam fel. Abban az időszakban az egyetlen lehetőség volt az előbbre jutásra az volt, ha versenyzett az ember. Mai szemmel nézve furcsa, hogy akkoriban nem voltak céges bemutatók, így csak a versenyzés adott lehetőséget a szakmai fejlődésre. Ez motivált a fejlődésre, aztán jöttek a sikerélmények, és ezek még tovább inspiráltak arra, hogy folytassam a versenyzést. Ezek először itthoni versenyek voltak, később jött a külföld is. Elkezdtünk utazni a Barátság-kupákra, Berlinbe, Prágába, Szófiába. Az egyesület felkérésére sokat szerepeltem Prágában, ott volt egy úgynevezett Frizurafesztivál, öt éven keresztül minden évben részt vettem rajta. Barátságok szövődtek az akkori fiatal kollegákkal.
– Az itthoni pályafutását ezek szerint nagyban meghatározta, hogy elindult ebbe az irányba?
– Igen, abszolút. Az egyik legemlékezetesebb versenyem 1982-ben volt, amikor Párizsban egyetlen díjat hozott el a magyar csapat: én nyertem hetedik helyet több mint 120 versenyző közül hajvágásban. Ez óriási élmény volt. Egy évvel később elindultam egy Európa-bajnokságon, majd ezután megnyitottam a saját üzletemet. Az akkori Kisiparosok Országos Szövetségének vezetőjével létrehoztuk a Trend csapatot, és 1986-ban a Wella céggel egy nagy országos turnéra indultunk. Ekkor kezdődött el egy úgynevezett szakmai csapatépítés a Wella égisze alatt. A rendszerváltás után ez kiteljesedett Wella Hungary Top Team néven. Ez egy igazi mérföldkő volt annak idején, amit öt másik fodrásszal – Gellei András, Szabó Imre, Papasz Vasziliosz, Lestyán Csaba és Zsidró Tamás – együtt hoztunk létre. A szakmai utunkat azután gyakorlatilag az egész ország követte.
– Mit tart a szakmája csúcspontjának?
– Meghatározó élmény volt, amikor először meghívtak az Alternative Hair Show-ra Londonba, az első kelet-európaiként, és nyolc éven keresztül mást nem is hívtak ebből a régióból. Ott többek között Vidal Sassoonnal is találkozhattam, aki, az egyik modellem frizuráját meglátva, elismerően felemelte a hüvelykujját. Elárulhatom, hogy én ott elsírtam magam. Szintén meghatározó élmény volt, amikor a Wella, amely minden évben kiad egy trendoktató anyagot Trend Vision néven, amibe összesen hat embert hívnak meg a világból, engem is beválasztott a csapatba. Két munkát kellett ott elvégeznem, és mindkét munkám vezető anyag lett, vagyis a három vezető anyagból kettő az enyém volt. Ezt a mai napig óriási szakmai sikernek tartom. Tulajdonképpen mindent elértem, amit szerettem volna. A világ vezető fodrászai közül nagyon sokan ismernek, jóbarátként üdvözölnek. Például az, amikor az Alternative Hair Show-n – ahol a világ minden tájáról húsz csapatot hívnak meg, és minibemutatókat kell készíteni – odajönnek hozzám az este végeztével az öltözőben, és azt mondják, hogy „elloptad a show-t”, szintén nagyon jó érzés. És ez nem egyszer fordult elő. Mindig valami olyasmit igyekeztünk kitalálni, ami különleges, és megmarad az emberekben.
– Ön szerint mitől lettek ennyire sikeresek a munkái?
– Egyrészt mindig nyitott szemmel kell járni, másrészt én hiszek abban, hogy a Jóisten megírja az utunkat, és ad valamilyen sugallatot. A feleségem szokta mondani, hogy amikor készülök egy-egy bemutatóra, akkor nem lehet hozzám szólni, mert annyira maximálisan arra koncentrálok, hogy kitaláljak valami újat vagy megtaláljam a megfelelő zenét. Félrevonulok, különböző zenéket hallgatok, és közben vizionálom magam előtt a látványt.
– Soha nem gondolkodott azon, hogy külföldön folytassa a pályafutását?
– Igazság szerint nem. Egy időben sokat jártam az Egyesült Államokba dolgozni, és lehet, hogy jó lett volna, és valószínűleg sikeres lettem volna külföldön is, de én mindig szerettem hazajönni.
– Voltak-e kudarcok? És ha igen, azokkal hogyan birkózott meg?
– Tulajdonképpen nem voltak kudarcok. Talán egy apró incidens volt, ami a mai napig belém égett. Még a kilencvenes évek közepén történt, amikor a pécsi üzletünket nyitottuk, és én egy-egy napot ott is dolgoztam. Bejött hozzám egy vendég, és én, ahogy mindig, nála is megpróbáltam kihozni a maximumot az adott hajból és egyéniségből. Amikor végeztünk, a hölgy azt mondta, és erre a mai napig emlékszem, hogy ilyen rosszul még sosem volt levágva a haja. Ilyet azóta se mondtak nekem.
"Még egy tanulótól is lehet tanulni, hiszen mindenki másképp lát egy-egy formát, egy-egy szöget."
– Hogyan vélekedik a mai fiatal fodrászgenerációról és a képzésükről?
– Mindig is a vágyam volt, hogy tanítsam a fiatalokat, több száz tanuló végzett már a kezeim alatt. Egyrészt látom a hiányosságot a szakképzésben, és azt, hogy miként kellene tanítani. Mind a mai napig azt gondolom, hogy egy igazi, minőségi iskolát kellene létrehozni, ahol úgy taníthatnánk a fiatalokat, hogy valós tudással kerüljenek ki az életbe. A kamarában is mindig el szoktam mondani, hogy ahhoz, hogy legyen egy minőségi tudás, az lenne az első lépés, hogy világossá kellene tenni az összes gyakorlati oktatónak a feladatok lényegét. A következő pedig az, hogy egy-egy bizonyos feladatot csak azok tanítsanak, akik abban nagyon jók, és meg is tudják valósítani. Nem kell minden oktatónak mindent tanítani. Ha például valaki jól tud férfihajat vágni, akkor az csak arra koncentráljon, ha valaki a festésben erős, akkor azt a tudást adja át. De sajnos nagyon nehéz gyakorlati oktatókat találni az iskolákba. Annak idején a Kolpinggal együtt hoztunk létre egy iskolát, ahova én is óraadóként jártam oktatni, és azok közül a gyerekek közül sokan jól felkészült fodrászok lettek.
– Amikor felhívtam az interjú miatt, éppen Prágában volt egy L’Oréal-képzésen. Oktatott vagy okult?
– Ez egy nagy kongresszus volt, ahol különböző etapokban léptek fel a cseh, magyar és szlovák fodrászok. Voltak masterclassok, kisebb workshopok, és volt egy nagy show is. Én ez utóbbiban léptem fel, együtt a cseh és a szlovák L’Oréal-nagykövettel egy gigantikus show-t alkottunk.
– Kitől tud tanulni valaki, aki már ennyi ideje van a szakmában, mint ön?
– Mindenkitől. Még egy tanulótól is lehet tanulni, hiszen mindenki másképp lát egy-egy formát, egy-egy szöget. Nemrégiben ismét voltunk Londonban, és ott beültünk egy egynapos Vidal Sassoon-tréningre. Akár egy mozdulat elleséséből lehet tanulni. Én ma reggel is már nézegettem az ottani fotókat, ezekből is rengeteget lehet tanulni. Egy bizonyos fokú megszállottság kell ehhez a hivatáshoz is, és addig jó, amíg ez megvan az emberben. Bennem még bőven megvan ez a tűz, és erre próbálom a munkatársaimat is inspirálni, hogy nem szabad hagyni kialudni a tüzet.
– Olyan szakma ez, ahol nagyon sokat számít a személyes kapcsolatok kialakítása, az ember személyisége. Lehet-e ezt tanítani, vagy erre születni kell?
– Biztos, hogy kell egy alapadottság, de nagyon sok mindent meg is lehet tanulni, például hogy miként kommunikáljon valaki a vendéggel. Fontos persze az, hogy odafigyeljen valaki a másik emberre. Ezért tartom nagyon fontosnak a minőségi képzést, hiszen ebben a szakmában emberekkel foglalkozunk. Ez nem olyan, mint amikor például egy asztalos rosszul farag ki egy fadarabot, és elővesz egy másikat. Itt, ha egy fodrász tönkretesz egy hajat, leégeti például, akkor évek kellenek, amíg az rendbe jön. Onnantól kezdve az az ember frusztrált lesz, az élete minden területére kihathat egy ilyen incidens.
– Az elmúlt évek alaposan megrángatták a fodrászszakmát is, először jött a világjárvány a lezárásokkal, majd az újranyitás után beütött az energiaválság. Hogyan tudták túlélni a fodrászüzletek ezt a válságos időszakot?
– Engem több fronton is érintett a Covid, egyrészt mert nálam mindenki alkalmazotti viszonyban van. A Covid alatt nagyon sokan elkezdtek házhoz járni, és utána elég sok fodrász el is ment tőlem és magánban, házhoz járó fodrászként folytatta a pályafutását. Mások elmentek valahova széket bérelni. Sajnos azt látom, hogy akik elmennek katás vállalkozónak, azok többsége azután már nem nagyon jár képzésre. Ez nem a szakma fejlődését szolgálja. Ahol van egy vezető, ahol alkalmazottak vannak, ott a vezető irányítja őket, megfelelő termékeket használnak, megfelelő képzést biztosít nekik. Egy ilyen helyen valószínű, hogy egy minőségibb szolgáltatást kap a vendég. A szakmára egyébként az jellemző, hogy nagyjából 95 százalékban katás vállalkozók, csak kevesen vannak, akik alkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatják a fodrászaikat.
– Hogyan látja mindezek tükrében a szakma jövőjét?
– A szépségszakma jelenleg az Európai Unió deregulációs besorolásában a négyes kategóriában van, ezt le akarták csökkenteni kettesre, ami azt jelentette volna, hogy gyakorlatilag szakképesítés nélkül, felügyelet mellett is lehet művelni ezeket a szakmákat. Ez ellen a mi fellázadtunk, úgyhogy ezt most le is állították, de még nem látjuk a végét, hogy valóban maradunk-e a négyes kategóriában, ahol feltétel a szakképesítés. Egyébként ezért is tartom fontosnak a kamarában végzett munkámat. A BKIK kézműipari tagozatának vagyok a tagja, az egyik fontos feladatom a tanácsadás, valamint a mestervizsga-bizottságban vagyok benne. A kamarai háttér azért is előnyös a vállalkozásoknak, mert egyrészt mindig fontos valahová tartozni, másrészt gyakorlati segítséget is nyújt a kamara például a jogszabályok követésében, értelmezésében. Mi is szinte minden héten kapunk kamarai hírlevelet a változásokról, arról, hogy mire érdemes odafigyelni. Továbbra is a képzés minőségének javítását tartom a legfontosabbnak. Éppen azon dolgozunk a BKIK-val, hogy az Euro skills és World skills versenyek mintájára Budapesten egy úgynevezett mini skills versenyt hirdessünk meg. Részemről minden olyan kezdeményezést támogatok, ami a szakma minőségének javítását szolgálja.
FISCHER PATRÍCIA/Világgazdaság