A nyitás önmagában nem elég segítség a fővárosi vendéglátóhelyeknek, plusz támogatás nélkül sokan fognak elvérezni – figyelmeztet Nagy Elek, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnöke. A főváros politikai állásfoglalást kért a kamarától, az együttműködés ezért megszakadt, de egy Karácsony-találkozó után most újraindult. Parragh László országos elnök vezetési módszere rossz, a kamarai hozzájárulás újraosztásának tervével is megkerülte a kamarákat. Interjú.
hvg.hu: A járványügyi szakemberek nagy része szerint a járványadatok nem indokolják jelenleg a korlátozó intézkedések lazítását. Mi a BKIK álláspontja? Meddig húzhatnák még az érintett vállalkozások?
Nagy Elek: Ez talán most a legnehezebb kérdés. Mert az emberi életek megmentésének nem lehet anyagi ára. Minden potenciálisan megmenthető élet megmentéséért mindent meg kell tenni. Ugyanakkor mégis mindenre kihatással van az egyes emberek, a vállalkozások és a magyar államnak az anyagi helyzete. Egyelőre én úgy látom, hogy a kormány sikerrel egyensúlyoz és a válságban levő vállalkozásoknak ad annyi forrást, amivel a saját tartalékaikat is mozgósítva a többségnek van esélye a túlélésre, miközben az ország nemzetközi megítélése is stabil marad. Persze ez a makrogazdasági nézőpont, ami elfedhet sok egyéni tragédiát.
Bízom a vakcinákban, és reményeim szerint a beoltottak számának ütemes növekedése mellett most már tényleg a nyitás és a kilábalás időszaka kezdődhet meg. Egy óvatos nyitás már most elfogadható. Ha rajtam múlna, én kötelezővé tenném az oltást, ahogy gyerekkorban is kötelező.
Ez nem kívánság-hangverseny, itt emberéletekről van szó.
Ha valaki nem akarja beoltatni magát, az az ő saját problémája, de másokat is veszélyeztet. Ugyanakkor megértem, hogy politikai szempontból a kormány a meggyőzés eszközét választotta, különösen egy választás előtti évben. A legnagyobb probléma az egyes emberek felelőtlensége, sajnos sokan az alapvető higiéniai szabályokat sem tartják be. Nagyon fontos tudatosítani az emberekben, hogy védekezzenek, és tartsák be a szabályokat.
hvg.hu: Várhatóan nagyságrendileg hány cég és egység fog tudni kinyitni ahhoz képest, ahány bezárt? Mekkora lehet az áldozatok aránya?
N.E.: Ezt még nem látjuk, még nincsenek erről szóló statisztikai adatok, így csak becsléseket tudok mondani a BKIK-ba befutó sok-sok egyedi céges visszajelzésből általánosítva. Az látszik, hogy sajnos több körös veszteség várható, hiszen lesznek, akik már ki sem tudnak újra nyitni, őket körülbelül 20 százalék körülire becsüljük országosan, és lesznek, akik minden tartalékjukat mozgósítva még újra ki tudnak nyitni, de pont a visszaállás alatti fluktuáló kereslet és a várhatóan újra visszatérő munkaerőhiány, valamint az ahhoz kapcsolódó béremelkedés miatt fognak elvérezni. A BKIK kilábalási stratégiájának elsősorban ezekre a vállalkozásokra kellene fókuszálniuk, hiszen beavatkozás nélkül ez további 15-20 százaléknyi vendéglátóipari vállalkozást is jelenthet, míg egy jól szervezett program esetén ez 10 százalék alá szorítható.
hvg.hu: Mikorra lesz kész a BKIK gazdasági kilábalási stratégiája? Jelenleg milyen konkrét intézkedések látszanak belőle?
N. E.: Egyelőre egy, saját forrásából finanszírozható konkrét elemet dolgoztunk ki. Ebből a 75 millió forintos BKIK Szolidaritási Alapból a járvány okozta legnagyobb nehézségekkel megbirkózó kis közösségeket szeretnénk első körben úgy vendégül látni, hogy közben a nehéz helyzetben levő vendéglátóipari kisvállalkozásoknak is plusz forgalmat generáljunk a nyitás utáni felfutás időszakában. A mi saját forrásunk nagyon korlátozott – szeretnénk, ha a program igazi szolidaritás alapján működne, és azok a cégek, amelyeket kevésbé viselt meg a válság, önként csatlakoznának. Akár úgy, hogy a kormány által náluk hagyott iparűzési adó felét az alapnak adják, vagy saját kezdeményezések indításával. Azt reméljük, elindíthatunk egy kis hólabdát, amiből akár lavina is lehet és jelentős fogyasztásnövekedést generálhat. A program részleteit május elején fogjuk nyilvánosságra hozni, a BKIK-ban már megtárgyaltuk, az elnökség az alapelveket jóváhagyta. Az 5 ezer forintos kamarai hozzájárulást nincs lehetőségünk elengedni, de az alapon keresztül próbáljuk visszaforgatni a hozzájárulást a vállalkozásoknak – durván 15 ezer vállalkozás van, amit a kormány még novemberben válságos helyzetűnek ítélt meg, 15 ezerszer 5 ezer forint az 75 millió forint, így áll elő az alap kerete.
Az önkéntes tagjainknak is felajánlottunk kedvezményt, mely szerint a tagdíjuk felét kérelemre elengedjük, ennek összértéke meghaladhatja akár az 50 millió forintot is. Mivel a kedvezmény csak most indul és a vállalkozásoknak kérni kell, egyelőre nem tudjuk, hányan fognak élni vele.
hvg.hu: Ha csak önön múlna, hogyan festene a fővárosi/állami kilábalási csomag? Milyen főbb intézkedéseket tartalmazna, mennyibe kerülne?
N.E.: A csomagban mindenképp kell legyenek a vendéglátóipari vállalkozások kiadását csökkentő elemek, mint például a bérleti díjak, közterülethasználati díjak mérséklése, hiszen a nyitás korai fázisaiban nem a megszokott költségszerkezetben tudnak majd működni a cégek. A távolságtartás miatt lekorlátozott ültetési létszámok, és a beltérrel szemben a kültér preferálása mind-mind automatikusan növelni fogják a napi folyó kiadásokat, miközben a „teltházas” bevétel is csak egy korábbi negyed, esetleg harmad házas forgalomnak fog megfelelni.
Emellett a nyitás után várható egy kiéhezettségi forgalomcsúcs, de meglátásunk szerint ez nagyon egyenetlenül fogja terhelni a kapacitásokat. Például könnyen elképzelhető, hogy egy kedd, szerda, csütörtök délután és este nem lehet majd szabad helyet találni a belvárosban, majd péntek, szombat, vasárnap, hétfőn örvendhet, akinél harmad házas telítettség lesz, mert a jó idő beálltával a fizetőképes kereslet a Balatonra, a wellness hotelekbe és akár kis vidéki vendégházakba áramlik szét az országban. A BKIK programja keretében megvalósuló vendéglátóipari eseményeket lehet, hogy majd kimondottan a várhatóan gyenge forgalmú napokra kell fókuszálnunk. Továbbá a vidéki lakosság Budapestre csábításához is olyan csomagajánlatok kellenek, amik az így generált fogyasztást jól osztják el időben és térben Budapesten.
Épp a minap beszélgettem főpolgármester úrral a gazdasági újraindítás kapcsán rendezett konferenciánkon. Ő is azt mondta, támogatni kellene a fővárosba irányuló vidéki turizmust. Volt konfliktusunk az elmúlt pár hónapban, ezért örvendek, hogy ezúttal jó irányba mutató párbeszéd alakult ki köztünk.
hvg.hu: Milyen konfliktusuk volt a főpolgármesterrel?
N.E.: Mi minden esetben igyekszünk a budapesti vállalkozások érdekeit képviselni, attól függetlenül, hogy milyen a világnézet, a pártpolitika, kinek tetszik, vagy nem. Mikor tavaly ősszel a fővárosi önkormányzattal szemben kellett szóvá tennünk, hogy más EU-fővárosok bizony sokkal többet tettek a saját vállalkozásaikért, akkor megtettük. Úgy tűnt egyébként, meg tudunk állapodni a fővárossal egy vállalkozásokat segítő programban, de
elmérgesedett a helyzet, mivel mi a programot nem azért akartuk megvalósítani, hogy a kormánnyal szembeni kiállás részeseivé váljunk.
Most is mondtam főpolgármester úrnak: mi nem kívánunk politikai tényezőként sehova sem állni – mi szívesen szövetkezünk azokkal, akik egy jó programmal a vállalkozások érdekeit szolgálják.
hvg.hu: Az elhidegülés a gyakorlatban mit jelentett? Megszakadtak az egyeztetések?
N.E.: Sajnos, az egyeztetéseket a főváros leállította. Mondok egy példát! A főváros azt kérte, hogy mi egy az egyben fogadjuk el az Érdekegyeztető Tanács nyilatkozatát az iparűzési adó elengedéséről, beleértve, hogy a fővárosnak mindenképpen a kieső bevétel kompenzációjára van szüksége. A BKIK nem része az Érdekegyeztető Tanácsnak, kamaraként nem is lehet, így nem láttuk az ott ismertetett anyagokat, nem tudjuk, hogy mit tartalmaznak, éppen ezért mi arról nem kívántunk nyilatkozni, mennyire nehéz a főváros helyzete. Azt viszont tudtuk volna támogatni és ezt jeleztük is, hogy legyen tárgyalás a kormánnyal a kompenzációról. A főváros viszont azt kérte, hogy ítéljük el a kormány lépését, és jelentsük ki, hogy a kompenzációra azért van szükség, mert ha nem, akkor a főváros finanszírozhatatlan. Én viszont a tények ismerete nélkül nem tudom megállapítani, hogy finanszírozható vagy finanszírozhatatlan-e, de nem is ez a tisztem.
Főpolgármester úr most nagyon nyitott volt – annak idején nem ő tárgyalt velünk, hanem egy megbízottja. Abban maradtunk, hogy ha mi ketten személyesen tárgyalunk, akkor a dolog talán nem fajul el ennyire.
Én azt tudtam neki ígérni, hogy mi rendkívül konzekvensen fogjuk a saját álláspontunkat képviselni.
hvg.hu: Abban maradtak, hogy a legmagasabb szinten folytatják az egyeztetéseket?
N.E.: Igen, egyértelműen. Konkrétan megbeszéltük, milyen típusú programok azok, amikben együtt tudnánk működni. A részletes egyeztetésekre pedig szakértőket küldünk a felügyeletünk mellett. Ő az őszi egyeztetésekre egy másik politikust küldött, aki nyilván politikusi szemüvegen keresztül nézte a tárgyalásokat – egyébként Kiss Ambrus főpolgármester-helyettesről van szó.
hvg.hu: A kormány mennyire nyitott az együttműködésre?
N.E.: Jó a kapcsolat, de nyilván vannak olyan konfliktusos helyzetek, amikor politikai vagy más szempontok miatt nem hallgatnak ránk. A kata átalakításának ügyében nem értettünk egyet. Ugyanakkor például ősszel a taxisok ügyében láttuk, hogy a kormány nem a legjobb megoldást választja, erre felhívtuk az ITM figyelmét, és egy hét múlva a minisztérium lépett.
A kormányzattal alapvetően jó a kapcsolatunk. Ami a fővárost illeti, abban bízom, hogy a főpolgármester úrral folytatott beszélgetésünk fordulatot tud hozni az önkormányzat és a budapesti kamara együttműködésében. Láttam rajta, hogy őszintén szeretné a felvetett gondolatokat megvalósítani. Úgy láttam, megértette, hogy ránk nem zászlót lobogtató politikai eszközként kell tekinteni. Ha csinálunk egy jó programot, az jó a budapesti vállalkozásoknak, innentől kezdve neki is lehet politikai siker.
Leginkább persze annak örvendenék, ha a kormány és a fővárosi önkormányzat össze tudna fogni, de illúzióim azért nincsenek.
hvg.hu: Mi a véleménye arról, hogy a kötelező kamarai hozzájárulás a jövőben a MKIK-hez folyna be, és az osztaná tovább a területi kamaráknak?
N.E.: Mi a budapesti vállalkozók véleményére igyekszünk építeni. Ahogy felmerült a törvénymódosítás híre, végeztünk egy kutatást a vállalkozók körében. A kutatásban résztevevő közel 2000 cég elsöprő többsége, 84 százaléka nem ért egyet azzal, hogy módosítsák a gazdasági kamarákról szóló törvényt úgy, hogy az 5000 forintos kamarai hozzájárulás beszedése és újraosztása a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara hatáskörébe kerüljön.
hvg.hu: A központosítás önmagában nem feltétlenül ördögtől való, javíthatja a hatékonyságot, a források elosztását. Nem volna mégis ráció az MKIK szerepének növelésében?
N.E.: Most a megyék saját területükről szedik be a hozzájárulást. Kíváncsi vagyok, milyen módszerrel hajtja be Békéscsabán vagy Fehérgyarmaton a vállalkozóktól az MKIK a díjat. Érdekes feladat lesz. Az én álláspontom – és a területi vezetők jórészéé is, – hogy a területi kamarák állnak közvetlen kapcsolatban a vállalkozásokkal, nem az MKIK. A vállalkozói közvélemény-kutatásban a válaszadók közel kétharmada említette, hogy „Az szedje be a pénzt, aki a helyi vállalkozásokat szolgálja”, 30 százalék szerint „Az országos kamarával semmilyen kapcsolatom nincs, nem ismeri a helyi igényeket”.
Egy egységesített rendszernek lenne értelme, a hatékonyságot tudná növelni. De ezt közösen kellene létrehozni, az pedig nem kérdés, hogy a hozzájárulás beszedésének helyben kell maradnia. Ahogy most működik az MKIK, erre én nulla esélyt látok. Ha Parragh elnök úr változtat, akkor talán.
hvg.hu: Min kellene változtatnia Parragh Lászlónak?
N.E.: A vezetési módszerén.
Nem úgy kellene csinálni, hogy ő kitalál valamit, és aztán mindegy, kinek mi a véleménye, ő keresztülviszi.
Ez a törvénytervezet is úgy született, hogy Parragh elnök úr kitalálta, elkezdett beszélgetni róla a területi elnökökkel, látszott, szinte mindenki ellenzi, úgyhogy elvitte a kormány elé azzal, hogy a területi kamarák döntő többség támogatja. A kormány szemében Parragh László képviseli az MKIK-t, így, ha ő mondja, akkor az biztos így is van. Pedig nincs így.
hvg.hu: Zajlik még valami párbeszéd erről a javaslatról az MKIK-val és a kormánnyal?
N.E.: Mi mindent megtettünk, hogy a parlament figyelmét felhívjuk az anomáliákra. Ha mégis érvényesül Parragh László – finoman szólva is – konszenzust nélkülöző akarata, az további feszültségeket fog szülni a kamarai rendszerben. Egy biztos, hogy ez az ügy is rombolja a kamarákba vetett bizalmat.
hvg.hu: A rendszer kritikusai eltörölnék a kötelező kamarai hozzájárulást (mint egyfajta adót), és önkéntes tagsági alapra helyeznék a kamarák működését. Támogathatónak tartaná Magyarországon az önkéntes tagsági rendszer bevezetését és a kötelező hozzájárulás eltörlését?
N.E.: Mint minden rendszerben, így a kamarai rendszerben is a legfőbb érték az ember, azaz az számít, kik és hogyan irányítják az adott kamarát és mennyire képesek kiszolgálni a vállalkozásokat. Így, mint mindenhol, vannak jól és kevésbé jól működő kamarák. A magyar rendszer lehetőséget ad a jól működő kamaráknak, hogy tényleg hatékonyak legyenek. Egy önkéntes kamarai rendszer esetében jóval kisebb a mozgástér. Véleményem szerint a magyar kamarai rendszer jól ötvözi a kötelező, illetve önkéntes tagságú rendszert.
hvg.hu: Megbánta, hogy nem szállt harcba az MKIK elnöki székéért?
N.E.: A megbánás nem változtatja meg a múltat, ezért én nem szoktam ezen gondolkodni, de a tanulságokat mindig érdemes levonni. Nyilván az én irányításom alatt egészen más vezetési stílus honosodna meg az MKIK-ban, ezt a BKIK elnökeként eltöltött elmúlt két év után alappal mondhatom.
hvg.hu: Várja a következő lehetőséget?
N.E.: Az az igazság, hogy a legutóbb is csak a sok buzdítás miatt fontolgattam, hogy elindulok. Illetve azt láttam, hogy Parragh László és köztem jelentős különbség van. Én komoly nagyvállalkozó vagyok, míg
Parragh Lászlónak 2000 óta gyakorlatilag nincs számottevő cége, ő valójában a kamarából él, neki az élete, hogy kamaraelnök legyen.
Nekem azért van még más dolgom is. De ne felejtsük, a régi világban is nagyvállalkozók tudtak elnökként igazán sikeresen kamarát irányítani. A budapesti kamarai elnöki székbe is tulajdonképpen belesodródtam kicsit, a negyedik elnököt váltották le 3 év alatt, mikor végül elvállaltam a megbízást. Szívesen csinálom és jó érzés a siker, de nem minden áron. Annak örvendenék, ha lenne egy olyan személy, aki ilyen fajta attitűddel tudná elvállalni az MKIK vezetését.